Mobil üzenet

Hali Blog olvasók!
Haladva a korral most megpróbalok egy mobilos bejegyzést ìrni.
Jelentem jól vagyok. Most épp megérdemelt pihenésemet töltöm. Hamarosan lemegyek egyet csobbanni a tóba .
Legközelebb hosszabb bejegyzés :)

A kép a repcsimet mutatja, amivel utaztam

Mindörökké hummus...

Szép, forróságmentes napokat kívánok!

Ahogy most már lesz is, mindig időeltolódással tudok csak beszámolni az eseményekről. Ezért most már nekem is fel kell írnom, amit mondani, akarok, hogy ne felejtsem el.

Ahogy a madarak csiripelték otthon is meg lehet dögleni. Nos, jelentem itt is. Egy rohadt felhő sincs az égen. Dolgozni meg ugye kell:P

(UPDATE: Most meg reggelre megfagyok, napi szinten esik az eső :P)

Nos megérkeztem a táborba és még vasárnap alig tudtam elaludni. Túlléptem egy bizonyos szintet és a fáradtság ellenére képtelen voltam álomba szenderülni. Másnap persze 6:30-kor már a konyhán dolgoztam :P

Egyébként jobb is volt, hogy rögtön dolgoztam, mert nem igazán tudtam volna mit kezdeni magammal. Max. alszom még többet.

Jó volt a régi arcokat újra látni. Meglepő, hogy itt mennyire tudnak az embernek örülni. Sokukkal alig volt vmi kapcsolatom, mégis megölelték az embert és visítottak. (Egyébként ezen a mai napig tökre tudok röhögni, ahogy visítanak a csajok a srácok meg őrjöngenék a találkozások alkalmával).

Ennek ellenére jó volt új arcokat is megismerni. Carol, a cseh lányok, Joshua a lakótársam és Timothyval a másik lakótársammal is jól kijövök. Utóbbi egy kicsit sértődött amiatt, hogy nem lehetet gyerekfelügyelő, de erre azt mondom, hogy akkor minek jött konyhára dolgozni, ha nem akart. Joshua alias Joshi, eléggé különc srác és alig lehetett érteni, amit mond. (Hogy érzékeltessem mennyire, az amcsi munkatársak sem értik, hogy mit mond) Egyszerűen ilyen az akcentusa.  Szerencsére én már kezdem megszokni. Sokat dumálok vele a kabinban és lassan átállok a beszédjére. LASSSAN!

A főnöknek van humorérzéke és jó fej. CJ újra itt -> ergo van újra sofőrünk és mehetünk amerre csak akarunk. Csak Bambi szemekkel kell az igazgatóhoz mennünk, hogy „Tessék szíves megengedni, hogy elvigyünk egy kisteherautót, mert mi szegyén külföldieknek nincsen autójuk itt és pénzünk sem nagyon szóval ha lehet ingyen és bérmentve” Utóbbi érvet nem kell bevetnünk, mert megkapjuk szerencsére a kocsit.

Legutóbb is voltunk Wolfeboro-ban. Tudjátok kis város a tábor mellett. Kaja, pizza, séta.

Holnap viszont irány Concord :D Jeeeeeeeeeeeee

Mindenkinek jár egy night off mielőtt jönnek a gyerekek. Így elmegyünk New Hampshire fővárosába. Egy kis shopping, kajálás, városnézés mire jut idő.

Ja és jelentem Szilvi is nagyon jól érzi magát. Berendezkedett és már elkezdte terjeszteni az igét. Jellegzetes mentalitásával belopta magát mindenki szívébe. Igaz nem mindenkiébe, mert idén is van pár ember, akit legszívesebben megütnénk. Őket majd talán egy másik bejegyzésben. Ugye Szilvi? (Az életképtelen, szőke kurva stb.)

A címben szereplő Hummus-s. Nos a lényege az, hogy egy undorítóan szürke, íztelen dzsuviról van szó, amit itt előszeretettel fogyasztanak.

Articsóka, bab, alga, só, bors, víz, hagyma, oliva stb. amiből áll.

Nos, tegnap a konzerves változat helyett mi készítettük házilag. Az elsőnél segédkeztem, hordtam az alapanyagokat. Drága amcsi-török munkatársam rendesen elbaszta, így újra kellett csinálni. Erre ő: „Gábor nem csináljuk meg újra?” Beleegyeztem erre ő elhúzza a csíkot. Nos akkor ott maradtam a recepttel a kezemben amelyre kb. ilyenek voltak írva, hogy:

-          4 c. re onion

-          2 TBS. salt

-          ½ TBS. sezame olive

-          2 c. artichoke (ezt korábban még nem is láttam :P)

-          3 TSP. white pepper

Nos, végül beleraktam minden egy cuccba és összekevrtem. Az eredmény: a konyhafőnök szerint marha jó lett. WOW Most már tudok humus-t csinálni, amit utálok, de legalább leköröztem egy amcsit főzésben :D

Kicsit zúzósabb lesz az idei nyár, mert a főnök sok dolgot helyileg akar megfőzni, szóval nem dobozból. Így mi is be leszünk fogva az igazi főzésbe.

Rövid hírek:

-          support staff day a szigeten volt!!!! :D wow  Mindig is akartam oda menni. most elmentünk közösen és tábortűz mellett marshmallow-t ettünk (kicsi, fehér, tele cukorral)

-          fagyizás a mólon szúnyogok jóllakatása mellett

A tervek a közeljövőben:

Concord-ba utazás

Ron and Star meglátogatása (volt főnökök, meghívtak minket a házukba)

Szigetre menni és ott is aludni

Üdv.:

Gábor

UI.: Képek hamarosan….

1. nem sokat csinálok
2. nem töltöm rá a gépre, mert elfelejtem a kábelt

Itttttttt vagyok!!!! Élek :)

Hali!

Ezt még az első nap írtam, de most jutottam géphez, azóta már több dolog történt. 

Ezért annyi újdonság történt, hogy megérkeztem a táborba és szokom a bandát. Elég nehéz lesz nethez jutnom. Kicsit nagyobb a pörgés, mint tavaly.

Rögtön neki is ugorhatok az írásnak. Jelentem Bostonban vagyok és most épp a buszon ülök. Mint a mesében olyan volt az érkezésem. Kérdezem a nőtől, merre van a C and J buszmegálló erre mondja utolsó ajtó. Odaérek és már áll is be a busz. Szegény sofőr meg nem értette, hogy miért mondom azt, hogy „Sorry I’m late.” Persze marhára nem késtem mert a kettővel korábbit értem el, mint amit gondoltam. Most már csak a tábornak kellene szólnom, hogy hamarabb érkezem 2 órával :P De azt majd csak akkor ha odaértem Doverba, mert biztos, ami biztos,  meg legalább lesz időm pihengetni, amíg várok.

Az útról:

Pesten már elkezdtek baszakodni a kulacsommal, mint azt említettem. Mondom a hapsinak, hogy: „Nincsen benne folyadék 100ml-nél nagyobb kiszerelésben”. Erre ő: „De van, mert kimutatta a gép”. Nos ha egy kis szellem nem csempészett bele vmit, akkor bizony nincs. Így is ki kellett pakolnom az egészet. Aztán persze nem talált semmit. Amszterdamba egy néni volt a kapitány. Nagyon aranyos volt, de a gépet úgy tette le, mint ahogyan a diákok lebasszák a tankönyvüket az asztalra. A probléma azzal volt, hogy nem láttunk  a felhők miatt. Így, amikor kiértünk belőle, már hipp-hopp ott volt a leszállópálya égy a néni le is „tette” annak a rendje módja szerint. Ja és a szél is fújt, így olyan érzés volt, mintha sosem találnánk el a helyes irányt. Mindenesetre köszönöm a tökmagos és almáspitét ;)

Schipol reptere marha jól néz ki. A neten keressetek rá. Van olyan része, hogy csiripelnek a madarak, meg fákat, növényeket tesznek a reptérbe. Minden zöld és csobogók. Mintha egy parkban lennél. Parkettán közlekedsz, akár még a cipődet is levehetnéd.

Aztán Schipolon kóla vétel 2 €-ért.

Felszállás a gépre:

Nos, megint a folyadékkal volt a probléma. Most azt volt a bajuk, hogy nem vettem ki  a táskámból. Hapsi erre azt mondja, hogy bizony ezeket most mind ki kellene dobnia. Naaaa neeeeeee. Az összeset? Aztán megkegyelmez és mondja, hogy legközelebb ezeket is tegyem ki táskából ellenörzéskor.

A cirka 6 és fél óra út jó volt és eseménytelen. Mellettem ülő vagy Bibliát olvasott (felszállás előtt is, mondom ez csak használni fog J ) Vagy pedig a NATO egyik katonai programját tanulta. Hááát én meg közbe gondoltam, hogy az „Immortals” gyönyörűséget megnézem, mert még nem láttam. Ajánlani nem ajánlom, mert azon kívül, hogy lassított felvételekben látjuk kibelezni és legalább 12 féle képen lefejezni az embereket nem sok minden értelme van. (Törisek -> Theseus a lábán vág eret és így talál vissza a labirintusból [véres lábnyomokat hagy], ahol anyát eltemeti és közben rátámad a Minotaurus).

A kaja csirke spenóttal és krumplipüré, fagyi, feta saláta, kekszek és pizza (szintén spenóttal). Úgy látszik Deltánál ez a módi. A leszállás jó volt Bostonban nem volt probléma.

Ja majdnem kifejeltettem. Bostonban, amikor szálltunk be ugye már megszokta az ember, hogy sorban hívják az utasokat. Ez így is történt a csókosokig. Aztán egyszer csak bemondják, hogy uzsgyi mindenki. Erre megindul befelé mindenki és semmi lecsekkolás meg merre van a széked meg jó utat. Ömlünk be a gépbe. Na ez furcsa volt nekem és ezért megkérdeztem a beszállást segítő nőcit, hogy ez az a gép, ami Bostonba megy? Erre: „Igen ez az, mivel ez az egyedüli kapu a teremben:P” Körülnézek és tényleg nem volt más kijárat :P Legalább felvidítottam :D

Most legyen egyelőre ennyi elég, mert kezdek fázni ezen a fránya buszon és meg kell találnom a pulcsimat.

Remélem bírni fogom a mai napot bár szerintem túlestem a holtponton és most eléggé élénk vagyok. Ja és a tuti ital a gépen. Legalábbis már 3x kisegített a fejfájásból, elalvásból az OG -> bezony bezony. Orange Juice. Ébren tart, folyadék utánpótlás, cukor, finom kell ennél több??

Legyetek jók!

Gábor

Napi amcsi: Komolyan mondom fel fogom venni az amcsiknak azt a szócskáját, hogy „yep”. Ezzel szinte mindent elintéznek és mindenki tök viccesen mondja. Eddig alkalmazott yepek a mai nap folyamán: szívesen, értettem, oké, rendben, igen, nincs mit…

New Hampshire is reloaded...

Üdv Mindenkinek!


Úgy gondoltam mivel mással lehetne megünnepelni a 2012-es nyarat, minthogy visszatérek az Egyesült Államokba. Ünnepelés másik oka (mintha az előbbi tény, hogy itt a nyár nem lenne elég),  hogy sokszor igen gyötrelmes ámde többségében igen élvezetes 6 évemet a PTE-n befejeztem. Így most már papírom is van arról, hogy nem vagyok normális a tanári képesítésemmel. Mielőtt azonban megrohamoztam volna a Munkaügyi Hivatal Komárom-Esztergomi kirendeltségét (ahol mellesleg kedden nincsen ügyfélfogadás.... :P Miért kedden? na mindegy) inkább utazom vagy úgy 16 órát és inkább a Winipe.... (a fene már megint nem tudom leírni) ----> Winnipesaukee  :) mellett döntöm el, hogy mit kezdek majd a jövőben magammal :D

Apropó menetrend a következő:
holnap még délelőtt vásárlás és rohanás a dolgok iránt.
Ebéd családdal, pakolás és double check és vízum merre vagy és a többi papír.
Este pedig remélhetőleg korán sikerül elaludnom... ----> aztán hajnali kettőkor ébredés. Háromkor indulás.... Bassszus nem is tudom, hogy valaha keltem-e fel ilyen korán :S
5-re már Ferihegyen (tudom, hogy Liszt Ferenc, de őszintén kinek állt már át a szája, gondolatai rá? Ráadásul még hosszabb is :P) kellene lennem. Ott feladni a csomagot, búcsú és már mehetek is.
6:20 start aztán 8:25 landolás Amszterdamban Sííííííííííípolon (Schiphol). Ott biztosan keveregni fogok egy sort. A csomagom viszont nagyon remélem a megfelelő helyre fog kerülni. Apropó nemrég láttam egy dokufilmet, hogy hogyan irányítják és pakolják a csomagokat a reptereken. Nos, tuti nem lennék a bőröndök helyében az már biztos.
Aztán 11:10 indulááááás. Aztán CET szerint 19:00-kor helyi idő szerint délután 1-kor remélhetőleg leszállok Bostonba.

Itt már nincs más teendőm, mint a bevándorlási részlegnél kivárni a sorom és válaszolnom a bevándorlási tisztnek szépen, illedelmesen, hogy ki fia, borja vagyok és hova megyek és na már most ígérjem meg szépen, hogy nem felejtek el visszajönni Magyarországra.
Ha már nyomja rá a pecsétet akkor virulhat a fejem és mehetek megkeresni a buszomat. Fel a buszra, telefonálni a táborba. Cél: Dover

Cirka 2 óra busz után leszállok Doverbe. CET idő szerint 23:00 lesz ottani idő szerint délután 5 óra. Ha minden igaz és idáig eljutok, akkor már kellő képen hasonlítani fogok egy azokra a zombikra, amelyeket Hollywood a poszt apokaliptikus világok megjelenítésekor alkalmaz a filmvásznon.

De még nincs vége. Ezután fogom magam és tágra nyílt pupillákkal (már amennyire tudom) keresek valakit, akit nem tudom ki lesz, de majd keresek valakit, aki talán ismerős lesz. Valószínűleg a táborból jövő sofőr is tisztába lesz azzal, hogy egy szerencsétlen európai kölköt kéne felszedni, aki már csak a vízszintes testhelyzettől való tartózkodás által tudja csak elkerülni a REM-fázis csábítóan eszméletlen állapotát.

Mosoly, vigyor és angol tudás előbányászása után be az autóba és irány a tábor. Sofőrtől függően ez egy óráig fog tartani.
Így a végeredmény a következő lesz:
Érkezés:
CET 24:00 és hajnali 1 között, helyi idő szerint 6 és 7 között és ha jól számolok akkor az utazási idő összesen a várakozással együtt:
21 óra lesz és kb. 7030 kilométert megtétele után megérkezem a táborba... Háááát nem csodálatos? Annak ellenére, hogy durva számításaim szerint 334km/h átlagsebességgel fogok száguldani a tábor felé :P :D:D

Remélhetőleg a következő bejegyzésemet, már Brookwoodsban írhatom.
Azt hiszem most már egy kicsit izgulok/izgulhatok :)

Legyetek jók és kívánok mindenkinek nagyon jó nyarat!
Ha lesz majd fölös időtök a kávé vagy éppen a limonádé szürcsölése közben olvasgatni, akkor ajánlom figyelmetekbe szerény blogomat, amit a korábbi évhez hasonlóan megpróbálok rendszeresen vezetni.


Na akkor hajrá és irány Amerika :D

Gábor

UI.: Rajongói levelek sokaságának engedve népszerű rovatunkat, a napi amcsi továbbra is a részét fogja képezni a blognak. Ezer hála és köszönet!