Az utolsó órák... Thank You and Good Bye!

Sziasztok!


Ezt is megéltük. Az utolsó bejegyzésemet olvassátok. Eddig nem volt probléma írni ide, de most úgy érzem valami frappánssal kellene lezárnom az utazásom utolsó bejegyzését. A repülő útról nem akartam írni, mert úgy gondoltam, hogy sok érdekes dolgot arról nem lehet írni, hogy 7+ 2,5 órán keresztül be vagy zárva egy alumínium dobozba.

Szar kimondani, de vége. Vége a nyárnak és nekem haza kell utaznom kis hazámba, ami nagyon hiányzik. Ennek ellenére kettős érzések kavarognak bennem, hiszen visszaérve a pofámba fog zúdulni minden. A kötelezettségeim, tanulmányaim és még sorolhatnám. Ez nehéz lesz, hiszen  itt ezektől mind távol voltam. Nem mintha a munkámból kifolyólag nem lettek volna feladataim, kötelezettségeim itt az Egyesült Államokban. Sajnos nagyon könnyen hozzászoktam az itteni léthez. Főleg ami a 3 hetes utazgatásaimat illeti. El sem hiszem, hogy több mint 3 hetet tölthettem az USA-ban utazgatva és élvezve a nyarat. Az előtte lévő több mint 9 héttel pedig abszolút felejthetetlenné tette. Nem szeretnék élni a CCUSA-s szlogennel de vmilyen szinten igazuk van. The best summer in your life [a legjobb nyár az életedben]. Mondjuk úgy, hogy nyertek :P:D:D

Az utolsó teljes napom az USA-ban egy "kis" sétával telt. A lábamon vízhólyagok keletkeztek és szerintem ráfáztam a tegnapi megfázásra. De ezek kit érdekelnek most. Engem sem nagyon :P
Szóval a mai terv a Central Park feltérképezése volt és a Central Park állatkertje. Ezt a kettőt szemeltem ki magamnak. +1 a Metropolitan Museum of Art lett volna, de oda meg a pénztárcám és az idő hiányában nem jutottam be. Még 1 pont a listámon :P
A park feltérképezése is csak félig sikerült. Jelentem a déli részét 70%-ban bejártam. Ez körülbelül 5 órába tellett. Így bátran kijelenthetem, hogy 1 nap csak a Central Parkra simán kell. Hatalmas, Óriási és eszméletlenül szép.
A parkon belül közlekedési lámpák is vannak, autók száguldoznak át rajta, mert megkerülni kicsit hosszadalmas lenne. Kisebb nagyobb szabad terek, külön kutyásoknak, játszóterek, csónakázó tavak, egy mini kastély, teknős-tó, baseball pályák!!!!, rendőrség, mini múzeumok körbe a parkban, állatkert és még sorolhatnám. Ezek nagy részét a déli részen végigjártam. Ja és persze INGYEN! Ami itt az utolsó napokban nem elhanyagolható dolog.
Az állatkert tetszett, de egy kicsit csalódtam is benne. Sokkal nagyobbnak hittem és egy csomó állatot hiányoltam (zsiráf, oroszlán, víziló stb.) Aztán kiderült, hogy New Yorkban 4-5 állatkert van. Szóval plusz 1 napot fel lehet számolni csak az állatkerteknek :P Viszont a central park-i állatkertben volt 4D-s mozi. Azt ki is próbáltam. Aki teheti menjen el 4D-s moziba, mert marha jó.
Mi az északi és a déli sarkot jártuk be. Hó imitálás, fröcskölés, dobogás, rezeg a szék, susognak, szél imitálás és még mindez 3D film közben.

De jöjjenek inkább a képek az utolsó napomról New Yorkban:

Metropolitan Museum of Art

 

 

Seal :D

Seal :) no. 2.

Az új kedvencem a vörös panda :D

Dióhéjban ezek történtek velem az utolsó nap.

 Mielőtt elfelejteném:
Zárásként szeretnék azoknak az embereknek köszönetet mondani, akik támogattak, ösztönöztek és buzdítottak arra, hogy több ezer kilométert utazva egy másik kontinensen töltsem el 2011 nyarát.
KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM!

Továbbá köszönöm a blog olvasóknak, hogy figyelemmel kísérték irományaimat. Remélem élvezetes volt, és nem untattalak titeket. Köszi

Most már csak a hazaút van hátra. Remélem minden oké lesz. Mondjuk miért ne lenne oké.

Minden jót és vigyázzatok, mert jövööööööök!!!!!!
Vörös szőnyeg, pezsgő és limo elég lesz asszem a reptérre :D

A nyaram néhány számadatokban:
Több mint 2000 embert etettem a nyár alatt,
Megszámlálhatatlan sok hamburgert gyártottam
Naponta 15x mondtam legalább, hogy "Fine, Thank You" a "How are you" jellegű kérdésre, ami pontosan  1350 a nyár alatt
Legalább 12x vágtam el a kezem és vagy egy fél tucatszor égettem meg magam
Majdnem 9 GB-nyi kép és videót rögzítettem, kaptam (Ebből 5 GB az enyém ;) és pontosan 2862 db képet készítettem) Szóval ne aggódjatok :D

12 hét 6 nap élményeivel, tapasztalatival indulok holnap útnak és csak annyit mondhatok emberek, hogy ez aztán élmény volt a javából.

Viszlát Otthon!

Gábor

NYC és az utolsó napok

Üdv!


Az utolsó napok bejegyzései következnek. ÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá. Nem hiszem el, hogy már ott tartunk, hogy már csak 2 és fél napot töltök ebben az országban. Ráadásul úgy, hogy már a barátaim többsége hazament :( Pár óra múlva Ági is hazamegy :(
Na de elég a szomorkodásból. Hiszen a fennmaradó időt is ki kell élvezni. Ennek fényében a tervem a holnapi napra a Central Park, New York Zoo és a Natural History Museum lesz ha sikerül. Asszem ezzel el is fog menni a napom.

Ez volt a jelen. Most menjünk azonban vissza egy kicsit az időben, hiszen még van egy kis elmaradásom.
Tehát ott tartottam, hogy megérkeztünk kalandos utakon a hotelba. A becsekkolásnál csak az volt a furcsa, hogy többet kértek el tőlünk, mint amire számítottunk, de gondoltam biztosan félrenéztem a visszaigazolást. Felmentünk a szobába, ahol egy meglepetés várt minket. Dasha.
Bezony, bezony. Drága leányzó becsekkolt előttünk, így a tervünk romba dölt, hogy egy 3 ágyas szobában bérlünk. A recepción azt hitték, hogy módosult a terv és négyen lettünk. Semmi baj, adtak egy 4 ágyasat. Eredetileg az lett volna, hogy csajszi megvár minket és bevisszük a cuccát. Majd ő is besétál. Nos ez befuccsolt. Semmi gáz, mert az ukrán lányok megértették, hogy ezt bizony el@&#ták. Szóval ők is fizethették a magasabb árat. Ez van :P
Ennek fejében viszont egy olyan szobánk van, hogy több neven beszél :) De erről már beszámoltam. Íme inkább néhány kép:

Az első nap alvással telt és vettünk 7 napos jegyet és kaját stb. Ez nem olyan érdekes.
A városrészről. A szállás közel a JFK repülőtérhez (10 perc) Queens városrész Jamaica district [körzet]-ben található. A Time Square kb. 1 órára van tőlünk jó esetben. A térség tele van indiaiakkal, négerekkel és persze jamaicai mindenhol. Aranyosak, kedvesek és segítőkészek, de azért este viszont nem szívesen sétálnék keresztül a városrészen :P
Mindenki össze-vissza közlekedik és dudál, ha kell ha nem. Mindent ezzel intéznek el. A taxisok ledudálnak ha járdán mész, mert fura nekik, hogy gyalog vagy és persze, hogy "fehér" ergo turista :) A tömegközlekedés érdekessége itt New York-ban, hogy mindenhol légkondi van (buszon, taxin, metróban, mindenhol) közben pedig megdöglesz a melegtől az aluljáróban. Vagyis tökéletes lehetőség kínálkozik a megfázás elkapására. Ez pipa. Sikerült. Emellett az idő is esős és borús. Frankó :P
Szóval a buszok. Itt Queens-ben a #6 busz a menő, mert az átmegy az egészen. Ezt használjuk mi is. Gyerekek nem hazudok minden ismétlem MINDEN utcasarkon megálló. Ez nem vicc. Ez kb. olyan, mintha a pécsi kettes busz útvonalát meghosszabbítanád, úgy 3-4x és olyan sűrűn jönnének a megállók, mint a Petőfi utca és a Szliven megálló között. Szóval k@#&# sűrűn. Konkrétan a szállásunk egy burger mellett van. Van egy megálló a hotelnél és a köv. a burgernél. Ne kelljen már sokat menni szegény amcsiknak. :P
Most már tudom itt miért nyomják meg a leszállás jelzőt, amikor a busz el sem hagyta az előző megállót...
A busz ajtaját itt is neked kell kilökni, ami legjobban egy tanyasi budiajtónak felel meg. Ja és csak szigorúan két kézzel kell, mert különben visszacsap. (Tapasztalat :D)

Városnézés. A 2. nap Time Square, M & M bolt, Disney bolt, Hershey's bolt, Forest Gump bolt :D aztán megnéztük a World Trade Center helyét a Ground Zero-t. Rengeteg ott most is a rendőr. Az egész körbe van kerítve és most is folyik az építkezés. Újabb tornyokat építenek fel és egy emlékközpontot, ami az évfordulón nyit ki. Sajnos a múzeumot nem találtuk meg a környéken, így oda nem mentünk be. Majd talán jövőre ;)
Este vacsi a hotelban. (Megjegyzem most már ölni tudnék egy normális kenyérért és egy normális pörköltért, húslevesért) Ja és bocsi, de ha visszamentem kb. 1 hónapig NO MEKI!!!! Rosszul vagyok tőle.

A 3. nap (szept. 6.) az ukrán lányok utsó napja volt, szóval azt csináltuk, amit szerettek volna. Hááát persze, hogy betévedtünk egy 1$-os [100 Ft-os jellegű] szuvenír boltba :P Egyébként az ukrán lányok jellemzője nagyon egyszerű: vásárlás, fotó -> póz, vásárlás, fotó ->póz, eltévedni és megint vásárolni. Ennyi :P :D
Aznap még meghódítottuk az Empire State buldinget. (Hozzáteszem egész nap szakadt az eső :P A cipőm 2 napja szárad már és még mindig nem jó.) Egészen a 86. emeletig jutottunk a jegyünkkel, ahol rányomták a jegyre, hogy zero visibility. Fasza. Tiszta Golden Gate Bridge feeling. Aztán végül kiderült, hogy amit nulla láthatóságnak hívnak az nem egyenlő San Franciscoval. Igaz messze nagyon nem láttunk el, de a lényeg meg lett:

Annyit még hozzátennék, hogy az épületet magát elég nehezen találtuk meg, bármennyire is nagy :P Egész végig körülötte köröztünk és kérdezgettük az embereket, merre van. Készségesen mindig elküldtek valamerre, mire a 126. körünk után felnéztem és közöltem a lányokkal, hogy "Héééé, szerintem ez az". Nos, akkor derült ki, hogy már párszor elmentünk mellette :) Upssz... :P
[Megjegyzés: a 86. emeletre való feljutás lifttel kevesebb mint 1 perc volt]
Aztán még egy játékgyár megtekintése volt a program és séta a belvárosban. Sajna a hideg és a folyamatos eső elvette az energiánkat. Hazafelé még !összefutottunk az utcán! Diával és Veronikával [Dia unokatestvérének felesége]. Azért egy 10 milliós nagyvárosban véletlenül összefutni az utcán. Kell egy kis szerencse. Veronika amúgy 9 éve él kinn és elmondása szerint elege lett New York-ból. (Azért ezt is meg lehet érteni). Jövőre kiköltöznek Hawaii szigetére. Jó nekik :D

Másnap (4. nap, szept. 7.) búcsú a lányoktól. Sírás, rívás. Ja és kaptam egy fenyegetést is, hogyha nem megyek meglátogatni Ukrajnába Nastyát, akkor a legnemesebbik felemtől fog megfosztani. Így valószínűleg eleget kell tennem a meghívásnak.
Ezen a napon Ágival kerekedtünk fel és, mint rutinos New York-iak 45 perc alatt teljesítettük a bemenetelt a városba. Az egész nap ugráltunk egyik metróról a másikra. Áldom 7 napos jegy kitalálóját :D
Aznap elmentünk bankba, ahol persze megint magyarokkal találkozott az ember. A bank közelében pedig megtaláltuk azt az épületet, aminek a nevét nem tudom, de igen híres. Ha valaki tudja, akkor segíthetne.

Aztán irány Brooklyn. Eljutni oda nem volt nehéz, de leszállva a metróról igen csak elgondolkozott az ember, hogy innen majd hogy jut ki :P Grafiti, szürke, sikátorok, aluljárók. Széééééééép.
A hidat meg is találtuk gyorsan: pipa :D

 

A híd után átmásztunk a Wall Street-re és a bikához. Ekkor már olyanok voltunk, mint két öreg nyugdíjas. Ahol nem volt mozgó lépcső háborogtunk.

A Wall Steet bikája (igen az is van neki). Sajnos nem volt kedvem se energiám 20-30 percet várni azért, hogy a seggéhez gugoljak majd újabb 20 perc, hogy a fejét simogassam.

Rab Virág tanárnőnek ajánlom ezt a képet :)

A tőzsde épülete

A Wall Street-en még több rendőr volt és gomolygott a csatornákból feljövő gőz. Ezért is említette meg Ági azt, hogyha becsukná a szemét, akkor is tudná, hogy itt van. Ez van. New York-nak időnként van egy kis szaga :P
Most jöhet a 10 millió forintos kérdés mi maradt ki. Mi az, ami eszedbe jut, ha New York-ot említed. IIIIIIIIIIIgen. A Szabadság-szobor. Nos hasonló, mint Alcatraz. Jegy októberig nincs, nagy részét renoválják szóval még 1 indok, hogy visszajöjjek ebbe az országba :)
Kárpótlásként:

A mai napra ennyit gondoltam.
Minden jót!

Gabs

Visszaszámlálás indul :D:D:D

Boston és Worcester, érkezés a soha sem alvó városba

Báááááá, Vááááá, Hello!


Most már tényleg kezdek elszomorodni. Mindenki elmegy és itt hagy engem. A mai nap Nastya és Dasa is elment. Ágival vagyunk a hátvéd. Holnap viszont ő is elmegy és így csak ketten maradunk másfél napig.
New York és én :D Remélem jól kijövünk majd egymással ;)

A sztori az ígéretek szerint folytatódik:
Tehát egy újabb 24 órás maratoni napnak a 27 órájában az első busszal eljutottunk South Station-re a lányokkal (Nastya, Ági) Bostonban. Sajnos Hana már nem tudott velünk jönni, mert a gépe már aznap ment és nem lett volna értelme velünk jönnie James-hez. Így ő elkezdte a több, mint 10 órás! várakozását a gépére :P Az ember mikre nem képes :D
Mi pedig a vonattal elindultunk Worcester felé. A vonaton kis híja volt, hogy nem aludtunk el, de végül sikerült leszállnunk. Rendeltem egy taxi-t, ami sikeresen el is vitt minket a Worcester University-re, ahol már várt ránk Dia a parkolóban.
A problémák, már akkor kezdődtek, amikor a taxiban voltunk. Dia hívott, hogy nem a főbejáraton kéne bemennünk, mert az túl feltűnő. Na fene, mi a probléma :S
Aztán odaérkezve kiderült, hogy pár diák már elkezdte pénteken a beköltözést, amit csak vasárnap kellett volna. Ráadásul szegény James-nek is dolgoznia kellett, így nem sokat tudott velünk lenni. Az érkezés után azonnal bedőltünk az ágyba. Aztán 3-4 óra alvás után arra ébredek, hogy vki kopog. Háát egy hapsi közli velem, hogy zárat akar cserélni, mert költözik a fia. Fasza, mondtam magamban. De legalább aludtam egy kicsit. Aztán további beköltözők jöttek. Vagyis a korábbi üres kecó művelet megbukott. Így az esti pizzázás és sétálás alatt eldöntöttük, hogy másnap Bostonban alszunk egyet, mert nem akarunk problémát Jamesnek. Ráadásul anyagilag sem lett volna tuti, mert mindig vonatjegyet venni, ha beakarunk jutni Bostonba...Kicsit szarul jött ki a dolog, de egyáltalán nem neheztelek a srácra, mert igazából mindent elkövetett, hogy jól érezzük magunkat és nagyon röstellte a dolgot, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy eltervezte. Az volt a lényeg, hogy mielőtt hazamentünk volna találkozni akartunk vele.
Reggel könnyes tekintetek és nagy ölelések közepette elbúcsúztunk tőle. Persze megint a kezembe nyomott angol és török teát, hogy vigyem haza. Hozzátéve, hogy kell  még küld :D Köszi James!

Szeptember 3-án átcuccoltunk abba a hostelba, ahol korábban Ági volt. Az út alatt Jenával futottunk össze Fehéroroszországból, aki csatlakozott hozzánk a bostoni túra alatt. Vagyis Bostonra volt egy bő fél napunk. Uzsgyi venni egy napi jegyet és irány a belváros. Városi piac, királyi kápolna, bevásárló negyedek és a Harvard egyetem. Nos oda én is járnék megjegyzem. Csak az a marha sok turista idegesített. A város nagyon szép. Az új és régi épületek harmóniája jellemzi. A tömegközlekedés egyértelmű, turista barát és viszonylag kényelmes. (Kalifornia után :P)

A régi városháza és az új felhőkarcolók egymás mellett.

Praktikus bostoniak. Felfestettek a belvárosban egy vörös vonalat (egyes helyeken vörös tégla helyettesíti). A turistáknak csak ezt kell követni, és minden hova eljutnak, ami fontos.

Ilyen és ehhez hasonló ruhákban nyomták az idegenvezetők a városvezetést.

Keresd a hibát! :D

Érdekes megoldás az újrahasznosításra. Boston utcái tele voltak vele.

Harvard

Harvard

Harvard

Az este végeztével visszamentünk a hostelba, ahol közölték velünk, hogy a lányoknak át kell menni egy másik szobába. Úgyis csak 1 napot töltöttünk ott szóval nem probléma. Ráadásul fejenként 10-10 dollárt visszakaptak a csajok a kellemetlenség miatt. Másnap én meg 5 $-mert 2x adták vissza a belépőkártya letéti díját :P Szóval jól jártunk.

Reggel ingyen busz a metróhoz majd a buszállomásra, ahol kiderült, hogy nem fizethetünk készpénzzel csak kártyával a jegyért. Még szerencse, hogy Ági a kártyán tartotta a pénzt, mert akkor meg kellett volna kérni vkit, hogy fizesse ki nekünk e jegyet :S :P

Kétemeletes busszal ezután lebuszoztunk New Yorkba. 

Ott kidobtak minket a szó szoros értelmében a buszból. (Most már tudom, miért használódik el a bőrönd.)

Aztán tanakodás, hogy hogyan jutunk el Jamaica régióba, mert bizony a mi szállásunk ott van. Csomagok nagyok és nehezek, mi meg fáradtak. Ekkor jött a nagy ötlet, hogy oké legyen taxi, lesz ami lesz harmadolunk. 

Erre taxi lefékez és egy nem éppen amerikai kérdezi, hogy kell-e taxi. Mondom hogyne. Sárga taxiba beugrunk Manhattan-ben. Kérdezi, hogy mi a cím. Erre én khmm... hát azt pontosan nem tudom. Így esett, hogy elindultunk JFK [nemzetközi reptér]. A nevét tudtam a hostelnak, meg, hogy kb. hol van. A baj az volt, hogy az utca, amit tudtam az több mint 8 kilométer hosszú volt :P Drága indiai, szikh taxisofőrünk az út alatt telefonos és GPS-es segítséggel kidobott minket 50$-ért Queens-ben egy hotelnél.

Nos nem vagyok rasszista, de az ember egy kicsit furán érzi magát, ha nincsen körülötte hozzá "hasonló". Szóval bementünk és a recepción előadtam a sztorit, hogy már mi nekünk kéne szoba. Aztán laptopról mutatom a foglalóról való visszaigazolást. Erre közlik, hogy ez nem az a szállás.

Erre begördül egy kis busz és sok turistát kidob. Szerencse csillag újra ragyogott, mert a recepciós erre közli, hogy mázlink van, mert a két cég egymást segíti és most éppen ez az ő kisbuszuk, ami ingyen átvisz a mi szállásunkra.

Szegény Nastya, aki nem értett semmit ebből csak azt érzékelte, hogy a csomagját berakják egy furgonba, majd ránk csukják az ajtót és egy indiai elindul velünk a jamaicai negyedben. Akkor már konkrétan az is fejünkbe ötlött, hogy itt bizony eladják a vesénket vagy mi a fene. Az angolt törték és egymás közt egy titkos nyelvet beszéltek. Legalábbis számunkra úgy tűnt.

Aztán végül megérkeztünk a Howard Jonson nevű HOTELBA! Bezony, bezony. Most is éppen itt vagyok :)

És ez nem volt már vicc. Kicsit drágább hostel árából (gyors net, kábeltévé, korlátlan fogy. reggeli, bejárónő, légkondi, naponta beágyazás és friss törölköző, ingyen fuvar a reptérre.). Szóval királyi mondhatom. 

Igaz sokat kell utazni (1 óra) a belvárosba, de ez itt New York-ban nem számít soknak.

Folyt. köv.

Előzetes: meglepetés a szobánkban, Queens és a Jamaica régió érdekességei, I love New York :D

Üdv.:

Gábor

Final destination New York

Hali!

Szóval ez a 3. alkalom, hogy nekiállok a beszámolónak ezen a ;@>> buszon. Mert vagy mindenki a neten lóg, vagy nem lehet használni a wi-fi-t.

Még vagy 1 és fél óra és megérkezünk  New York-ba. Ez az utsó állomásom, mielőtt hazarepülök. De itt legalább el tudok majd tölteni, majd egy hetet :D A tanácsokat már megkaptam, ne menj este a Central Parkba stb. Kösz Hana, így utólag.Amúgy sem mentem volna éjszaka oda, mert kurva messze van a hosteltől, ,másrészt, meg simán eltévednék.

LA (Los Angeles) <- ANYA!

Szóval a sztori ott fejeződött be, hogy Gergő alias Greg értünk jött és akis másolt térképünkkel elindultunk. Várost nézni. Megint én voltam a GPS, mondanom se kell bravúroztam és simán oda találtunk minden hova. Mivel mindenki igen erősen hasonlított, ahhoz a bizonyos lefosott kilométerkőhöz az út mentén, ezért nem terveztünk aznapra nagy kalandot.

Első utunk a Hollywood Boulvard-ra vezett. Itt megnéztük a Kodak Theatre és a hírességek sétányát. Mondanom se kell az egy főre jutó fényképezőgépek száma igen magas volt a térségben. A hírességekről nem is beszélve. Volt itt legalább 3 Michael Jackson, Shrek, Sikoly, Samuel Jackson stb. Fotó, fotó hátán. 

Samuel L. Jackson

Mickey Mouse

Aztán egy kis vásárlás után felmentünk a Santa Monica hegyre, hogy megnézzük a naplementét Los Angelesben. A képek majd magukért beszélnek. Tipikusan az a hely volt, ahova az ember a barátnőjét viszi fel, hogy mutatni szeretnék neked vmit :P :D

Aztán vissza a hostelba, ami egyébként kiderült a világ legszexisebb hostelja néven van bejegyezve:P Mondanom se kell, rikító vörös ágynemüm volt egy fekete ágyon. Hm… :D:D Ohh Lala Güntner and the sunshine girl szám jutott egyből az eszembe. Amúgy a számok gyűlnek gyűlnek.  Amúgy LA-ben csak 3 számot ismételtek folyamatosan. Amikről már biztosan csak a város fog eszembe jutni.

Másnap megtudtuk közelíteni a Hollywood sign-t [jelet]. A lényeg, hogy láttuk és van róla kép. Sajnos közelebbről nem tudtuk, mert mindenhol csak magán utakat találtunk és inkább feladtuk. 

No comment...

Aztán elkocsikáztunk Beverly Hills-be, engesztelés képen :P

Khm.... Szilvi! A pécsi burzsuj negyed Beverly Hills mellett csak a cselédlakás kategóriába menne el. Teljesen olyan volt, mint a filmeken. Széles utcák, zöld gyep, Jaguárok és Ferrárik, csodálatos házak.

Mert nem hinné el senki, ha nem teszem meg. Beverly Hills Park.

Egy kicsit elfáradtam...

Az egyik házacska a sok közül

Beverly Hills után a Rodeo Drive-ot néztük meg, ami LA egyik leghíresebb bevásárló negyede. Ahol kb. egy pohár vizet tudtunk volna kérni, mást nagyon nem :P

Rodeo Dr.

Rodeo Dr. 2.

A nap végén pedig elmentünk a Venice Beach-ra [ a tengerpart neve]. A csendes-óceáni tengerparti rész arról nevezetes, hogy itt forgatták a Baywatch-ot :P Piros ruhában, piros mentő cuccokkal ott is voltak a vízimentők. Pamel-át és David-et viszont nem láttuk. Ezután következett az óceánban való fürdés ceremónia. Ami egy kicsit nehezebb mint gondolnánk. (A filmeken csak csobbansz aztán kész).  Hahaha a valóság. Kb. 1-2 Celsius fokos a víz, amitől azonnal lila lesz a lábad és zsibbad. Aztán akkora hullámok vannak, hogy eltemetnek, aztán habzik egy kicsit és amikor túléled a hullámokat, akkor meg beszippant a visszafelé menő víz. Cunami kicsiben. Na de az ember nem mindig van óceánnál, szóval erősek voltunk és meghódítottuk. :D

Lényegében az egész napot ott töltöttük. Ettünk, vásárlás, hülyülés, fényképek.

Baywatch :)

Utolsó kép :)

Csak mert jó :D

Este pedig elkezdtük a készülődést a másnapi indulásra. Este még rendeltem egy Shuttle-t [reptéri transzfer]. Hízott a májam rendesen, amikor másnap meg is érkezett a járgány és a sofőr a nevemet próbálta kimondani. Szóval ez is kipipálva. Beszélni telefonon USA-ban egy amerikaival. Ezután persze már a taxi rendelés sem okozott gondot :D

A repülő útról csak annyit, hogy visszafelé villámok mellett haladtunk el. Csodás látvány volt, de egyben félelmetes is. A leszállás pedig nem ment elsőre, mert tele volt a leszállópálya és kapitány mondta, hogy inkább köröz velünk egyet a város felett. Persze magamban meg mondtam, hogy az anyád akar körözni, tedd le azt a szájba @@{{ gépet a földre, vagy én teszem meg, de abba nem lesz köszönet.

Végülis sikerült :D

Aztán érkezés Bostonba. Nos ott a szerencsék nem folytatódott, mert kiderült, hogy az utolsó vonatot is lekéstük, ami Worcester felé ment volna James apartmanjához. Így történt, hogy a szeptember 1-nek estéjét és hajnalát a LOGAN nemzetközi reptéren tölthettük. Vicces volt mondhatom. Kicsit olyan volt, mint a Terminál című film. Persze nem aludtunk megint és végig szórakoztuk az estét. Kaja, pia, áram, net volt szóval el voltunk.

Másnap újfent, bár nem újdonságként nem alvás nélkül elindultunk Worcesterbe [Amit nem vörcseszternek hívnak itt, hanem vúszternek, most már ezt is tudom :P].

A további mese ott folytatódik majd, hogy megérkezünk Worcester State University-be.

További szép napot!

Gabs

UI.: Végül a hotelban fejeztem be a blogot, mert nem tudtam képeket feltölteni a buszon. Itt viszont marha jó minden. Igen, jól olvastad. Az utolsó napjaimat egy hotelban töltöm... Juhéééé