Egy szerencsés nap, utazás és az angyalok városa...

Haligali!


Most még éppen Los Angelesben vagyok a Melrose Ave. és pötyögöm eme sorokat este 23:07-kor. Eléggé fárasztó volt ez a mai nap is, de ezt már kezdem itt megszokni. Ha hazaértem majd ráérek aludni. Holnap reggelre rendeltem egy reptéri shuttel-t [reptéri transzfer]. Eléggé paráztam miatta, mert még sosem csináltam ilyet, hát még angolul. Végeredmény holnap 10:10-re a hostel előtt lesz a kisbusz :)
12:25-kor indulunk újra Milwaukee-ba majd utána Bostonba, onnan Worcesterbe. Elméletileg éjfél felé érkezünk meg James apartmanjához. Remélem nem tévedünk el, bár Dia nagyon rendesen és részletesen leírta az útvonalat. Arról nem is beszélve, hogy tiszta profi vagyok már nagy városokban való közlekedésben. Sakktábla az összes.

Képekkel most nem szolgálok, mert elég lassú a net itt is a hostelban. Amúgy marhára nem értem, hogy 21. században itt az USA-ban miért ilyen lassú a net??? Már hiányzik a 2 mbit-es letöltés Jockey :) Ami tudom elég lassú és lehet reklamálni kéne már a Diginél, de most már tényleg. :P :D

Szóval az utolsó nap San Francisoban úgy sikeredett, hogy megcsíptük a hidat, de nem kicsit. Reggel arra ébredtünk, hogy no köd és szmog. Sütött a nap, és a hőmérő higanyszála igen erősen ostromolta a 25 fokot. Na még ilyet? Talán ma nem fagyunk meg?
Aztán kimentünk a városba a Union Square egyet enni és vásárolni a környező utcákban.Én úgy voltam, vele, hogy nem költöm a pénzem, mert ruhát otthon is tudok venni :P Szóval spóroltam újfent.

Aztán mire visszaértünk a szállásra az idő csodák-csodájára nem romlott el. És mit látunk? A HIDAT!!!!
Na erre rutinosan felpattantunk a 28-as buszra. Megkérdezve a sofőrt, hogy merre megy, mert az oké, hogy a 28-as visz a hídhoz, de ugye rendszeres olvasóim tudják, hogy ez koránt sem jelenti azt, hogy oda megy, ahova mi gondoljuk. (Ennyire egy hülye mondatot :S)

Szóval igen sikerült. Futottam, ugráltam, sétáltam a Golden Gate hídon. Csodálatos képeket sikerült készítenem, melyeket otthon majd igyekszem megmutogatni mindenkinek, aki kíváncsi rá.
Aztán vásárlás az útra és vissza a szállásra, pakolás.

A szerencse nap ott kezdődött, amikor taxi-t akartunk rendelni estére a hostelhoz. Nos, nem sikerült, mert aznap egy komoly konferenciára érkeztek az emberkék és az összes taxi állomás foglalt volt. Ráadásul nekünk egy nagy taxi kellett, mert sok volt a cucc.
Erre mi történik?
Bejön egy indiai pasas és ledob néhány utast. A recepciós csaj, szerencsére ismerte és megkérdezte, hogy van-e fuvarja ezután. Nem volt neki, és nagy autóval volt :D
Jupiiii. Gyors búcsú. Aztán irány a Grey Hound busz állomás.
A taxis mikor kitett, fizetni akartam. Nem volt elég váltója, ezért vagy jó 2 $-árt engedett az árból. Asszem ez eddig 3 szerencse (fuvar, kocsi, fizetés)
Aztán bementünk lemérni a csomagokat a busz indulása előtt, mivel itt ezt is kell :S
Aztán kiderült, hogy a bőröndöm 2 fonttal több a megengedettnél. A jegykiadó nő erre legyintett egyet és mondta, hogy OOOOoo ez semmi. És nem kellett fizetnem. Szerencse no. 4.
Aztán itt még nincs vége.
Felszállva a buszra, egyszer csak Ági kiabál nekem, hogy "Gábor, Gábor figyelj ide :D Nem vagyunk egyedül itt egy magyar is :D"
ÉÉÉÉÉÉÉéééééés igen. Mert mi mindenhol tényleg ott vagyunk. Nem csak a MOL a vizeken :) [kép a korábbi bejegyzésből]
Bizony, bizony. Rajtunk kívül még Gergő utazott velünk, aki egy fontos találkozóra sietett LA-ba [Los Angeles (anya, apa)]. Megtudtuk, hogy ő is táborban dolgozott és most utazgat a tábor után.

Az út maga förtelmes volt. 6 óra a buszon és csak 1 megálló. Az ülések kényelmetlenek, megy a légkondi attól meg fázol. Horkoltak, olvastak, beszélgettek. Aztán zsibbad a lábad, hátad mindened. Asszem nem kell ecsetelnem, aki már utazott egy hosszú busz úton.
Szóval megérkezés LA-ba hajnalban. Gergő mondta, hogy majd kocsit bérel és ha elintézte, amit akar, akkor szívesen áll a rendelkezésünkre :)
Nagy nehezen aztán eljutottunk a hostelba, ahol már tudjátok újabb várakozás kezdődött. Majdnem 4 óra megint :P :(
Aztán becsekkolás és küzdés az emberi szervezettel, mert már annyira fáradt voltam, hogy mindenkivel csak kötekedtem és bunkó voltam. Aztán 1-2 óra félálom után Gergő írta, hogy kész van és ha gondoljuk jön értünk. Távolsági GPS voltam, mert neki nem volt a telóján GPS én meg a laptop előtt ülve mondtam neki, hogy merre menjen. Google Map, mert mi nagyon szeretünk.
Aztán végül is sikerült ide találnia és felvett minket.
Utána már nem maradt más, mint levadászni a hírességeket.

Folyt. köv.

 

Egyet azért mégis feltöltök :P

Napi feladvány: Hol készült a felvétel? :D

Üdv.:
Gábor

San Francisco-ról lehull a lepel...

Sziasztok!


Helyi idő 7:43 perc.
Jelenleg a becsekkolásra várunk a hostelunkban.
A címem: Orbit Hotel & Hostel, 7950 Melrose Avenue, West Hollywood, Los Angeles, USA. :D

Asszem alszom egyet ha tudok. Sajnos a buszon semmi esélyem sem volt rá... (horkolás, kényelmetlen ülés, zötyögés).
Leghamarabb 11:00-kor tudunk bejelentkezni.
Az idő csodálatos. 22 fok reggel.

Az utolsó nap beszámolója és a nagy találkozás sztorija a következő bejegyzésben. Elöljáróban annyit, hogy mi magyarok mindenhol ott vagyunk és ez nem csak kamu.


Üdv:
G

Ne használd a tömegközlekedést

Hali!


Igen. Ez a legnagyobb tanulság a városról. Never, never, never!

Rögtön az elején, akkor napi amcsi:
San Franciscoban a tömegközlekedés a következő képen néz ki.
Két különböző társaság, egyik csak metró a másik mindent üzemeltet. Természetesen nincs egységes jegy a városban.
A buszok számozása kaotikus, ráadásul ugyanazzal a számmal különböző helyre mennek a buszok. Pl.: ez olyan, mintha a 30-as busz menne kertvárosba, meg a Jakab-hegyre is. Azt pedig, hogy melyik busz a tiéd, azt általába a sofőrtől tudod meg. Az ajtók 3-féle képen nyílnak. Nyomógomb, ajtó nyitja a sofőr (standard version), jelezz, és lökd meg az ajtót (help yourself version) és a kedvenc, jelezz [sokszor csak egy kábel van kifeszítve, ez a jelző zsinor, amit meg kell húzni) és az ajtó csak akkor nyílik ki, ha lelépsz az érzékelős lépcsőre. Nos ez elég vicces volt, amikor csak állok és állok az ajtóban, ami nem nyílik ki és egy halom ember mutogatja neked, hogy lépjé már le a lépcsőre :D
Aztán a buszok akkor jönnek, amikor akarnak és akkor állnak meg neked ha akarnak. A legjobb módszer ha ugrálsz és próbálod leinteni, vagy kifekszel elé. :P
Ja és ha meg is állnak, az nem biztos, hogy a megállóban, hanem arrébb és neked kell rohanni utána.
A turista térképeken pedig csak az útvonal van feltüntetve a buszoknál és nem a megállók helye. Így ha elakarsz kapni egy 47-es buszt, akkor nekiállsz gyalogolni az útvonalon és lehet, hogy találsz egy megállót. De csak lehet!!!
Ennyit erről.

A szállás egész jó. 22-emberrel egyetemben lakunk egy szobában. Ja és kapunk reggelit :D
A város gyönyörű. Az emberek kedvesek és segítőkészek, szóval a dal igaz, hogy itt találsz sok jó embert... Az árak viszont fertelmesek. Minden drága, szóval mekin és burgeren fogunk élni folyamatosan.

Az idő pocsék, bár ma már 22 fokra felmelegedett az idő. Amúgy folyamatosan köd és szmog komoly mennyiségben. A szemedet csípi, és köhögsz. De ha a szél fúj, egész jó. Viszont a fürdési tervemről a Csendes-óceánban, le kell mondanom :P
A Golden Gate bridge lényegében láthatatlan a folyamatos köd és szmog miatt. Éjjel-nappal alig látszik vmi belőle. Tegnap odamentünk, hogy megnézzük, hogy közelről milyen. Aztán realizáltuk, hogy ott sem látjuk. De ez majd a képeken látszik majd.

Aztán az Alcatraz-sziget. Marha jó dolog és néha látszik ez is. Sajna jegy nincsen rá.Megkérdeztük és leghamarabb csak 30-ra van jegy, akkor mi meg már nem leszünk a városban :( Szóval nincs börtön túra. Helyette elmentünk az Bay of Aquarium-ba. Cápaetetés és rája simogatás stb. Egész jó volt. Csináltam nagyon sok videót róla és csak 15 $-ért. A legtöbb belépő 20 $-nál kezdődik.

Szeréna

kínai újság :)

Majdnem kész a fuvar

Eddig megnéztük a Golden Gate hidat és a China town-t. Háát az egy élmény. Igazából olyan, mintha Pekingben lennél, mert fehér ember az igen ritka. A többsége a feliratoknak kínai. Rengeteg utcai árus és felfordulás, zsibongás. Közvetlenül mellette pedig az olasz negyed, ahol egyes helyeken a villanypóznákon díszelgő olasz színeket felcserélve magyar piros, fehér, zöld van. Szóval már San Francisco-t is bevettük. Apropó, még 1 bizonyíték, hogy miénk a város a valóságban.

Mert a magyar itt is megél :D

A mai program még főzőcskézés volt és pihenés az esti túra előtt. Gondoltuk megnézzük milyen az esti San Francisco. Talán nem tévedünk el :P

Holnap pedig irány Los Angeles :) Éjszaka a buszon, remélem azért tudok egy kicsit aludni, bár már egész jól bírom a 36 órás nem alvásokat. Ha túl vagy a holtponton, akkor aztán le sem akarsz feküdni.

Szóval a képek:

Alcatraz Island...már ami látszik belőle

Ismerkedés a helyi lakosokkal... :)

Charlie és az ő angyalai

Csak úgy San Franciscoban...

Cable car az igazi :D

A hajónk :) (az álmainkban)

G. G. Bridge and me :)

The trip 1.

Hali!

Először is üdvözlet San Francisco-ból :D
A második dolog. Ki mondta azt, hogy San Francisco és egyben California a napsütés városa és állama. Azt most felkötném az első fára. Egyébként föciből még összehozhattam volna a dolgokat, de háát nyár van és ilyenkor kikapcsol az agyam. Szóval az a bizonyos Kalifornia-áramlat az működik itt ezerrel. Olyan köd van itt tőle és hideg, hogy konkrétan az őszi kabátomban és farmerban fáztam itt augusztus végén. Ja és konkrétan a leheletem is látszott a Golden Gate bridge mellett.

De mielőtt belekezdenék a kalandba egy kis kitérő.

Az utolsó tábori napokról. A legjobbak voltak szerintem. Alig 20 ember a táborban, minden nap más és más meló. Bár a fa cipelést nem igazán csíptem :P Azt főztünk amit akartunk és akkor amikor akartuk. Ennek örömére megörvendeztettük a tábort Diával közösen egy kis gulyás levessel. Az amcsik természetesen menekültek a bátrabbak megkóstolták és nem bánták meg. Egy nagy kondérral csináltunk, ami aztán 2 nap alatt el is fogyott.
Aztán konkrétan az utolsó nap, Nick [a vizes programokért felelt és motorcsónak vezető] átvitt minket Wolfeboroba motorcsónakkal. Khm... mondanom se kell, hogy előre ültem a cseh leányzóval. Erre a többiek neki állnak röhögni (gondoltam biztosan azért, mert mindenki azt hiszi, hogy összejöttem vele]. De nem. Nick még annyit tett a dologhoz, hogy a mai nap igazán kiváló az elől való utazáshoz. Nem kapcsoltam.
Aztán végül kiderült, hogy nem csak átruccanunk célegyenesen a városkába, hanem ha lúd legyen kövér, nekiállt parádézni a csónakkal. Az egy dolog, hogy csurom vizesek lettünk, de még ráadásul majdnem a csónakból is kiestem. Akkorákat ugratott, hogy leszállt a fejem. Mire megérkeztünk a hajam az égnek állt és úgy könnyeztem, mintha végig sírtam volna az utat. Hatalmas élmény volt, de utána konkrétan meg akartam ölni a gyereket.
Természetesen, mint a jó gyerek be is vásároltam megint a souvenir shop-ban. Este Lion King.

Másnap persze 4-ig dolgoztam a lovetta miatt, majd neki álltam pakolni. Mondanom se kell a 4 és fél óra kevésnek bizonyult, hogy bepakoljak a táskába. Össze-vissza rohangáltam, mint a fába szorult féreg.
 De végül egy csomó cucc kidobásával a táskából sikerült a súly limit alá mennem.
Aztán jött a búcsú ideje, Kyle szerencsére bekocsizott a cabinokhoz, így nem kellett cipelnem az erdőn át a bőröndöm. Mindenki nagyon örült a Tata képeslapoknak és magyar érméknek. A piros-aranyból is ajándék lett végül, amit a család küldött. A szakács bejött külön elköszönni tőlünk és adott nekünk [konyhásoknak] egy-egy érmét.
Aztán miért is ne szakadó esőben a csoportos ölelés után elhagytuk a tábort. Az egyik farmeromért konkrétan a kocsiból rohantam vissza, mert a szárítógépben felejtettem. :P

Aztán át Doverbe. Ott Kyle és Anton is elköszönt tőlünk. A hab a tortán, hogy a búcsú idején a Lion King egyik betétdala a "Can you feel the love tonight" ment. Na ezt már Anton az orosz srác sem tudta feldolgozni és Kyle-al egyetemben egyre jobban siettek, mert nem szándékoztak sírni. Elég szar volt ott hagyni őket, a biztos pontot és nekivágni a bizonytalannak.
Viszont a fenébe is. Hamár egyszer itt vagyok, akkor nézzük már meg mi van a másik oldalon :D

Útvonal Dove->Boston. A reptéren már várt minket Ági (csak cirka 13-14 órát dekkolt a reptéren, tiszta Terminál). Aztán a filmekbe illő találkozás. Ági sikít és fordulok, ő rohan és dobja el a cuccot. A guruló bőrönd nekicsapódik Hana és Nastya táskájának én is kiáltok, rohanok. Snitt. Ölelés és röhögés. Na tessék, Hollywood elbújhat mellettünk. :D

Aztán kezdődött az újabb 4 és fél óra várás. Becsekkolás előtt Burger kaja aztán irány a gép.
Az amerikai biztonsági  ellenőrzés nem kutya. Majdnem a gatyáig vetkőztetnek. Cipő le, pulcsi le, laptop ki a táskából, test scanner (konkrétan 15 másodpercig, nyakhoz kulcsolt kézzel állsz, amíg egy gép a bőrödig hatol és készít rólad egy képet.). Ergo minden látszik.
Továbbá tapera és csipogó gép, aztán visszaöltözhetsz.

A gép olyan fapados volt, hogy az úton erősen gondolkodtam, hogy felállok, mert az kényelmesebb, mint ülni. Piát kaptunk, kaja smafu. Érkezés 2 és fél óra repülés után Milwaukee-ba. Ez a város az Öt-tó partján, Chicago-tól északra található. Semmi extra 1 óra várás után szálltunk be a következő gépre. Amúgy itt volt szerencsém szendvicset vennem, 10 $-ért (1800 Ft), amihez járt egy mini chips és egy kis gyümölcs. Fasza.


Aztán 4 óra utazás után, repülés a Grand Canyon felett :D MEGÉRKEZTÜNK SAN FRANCISCO-ba :D

Most egy kicsit gonosz leszek és a brazil szappanoperákhoz hasonlóan a legjobb résznél hagyom abba. Ergo befejezem. Sorry :S Elfáradtam.
Holnap folytatom a beszámolót.
Most megyek alszom egyet.

Üdv:
Gábor

Bye Bye Brookwoods/Deer Run

Sziasztok!

Az utolsó pár óráim a táborban. Nem szeretném nagy lére ereszteni ezt a bejegyzést, mert még nem pakoltam be. Mindössze 3 órám maradt, hogy mindent elintézzek. Ez nem kevés, mégis nagyon izgatott vagyok.

Itt hagyok mindent, barátok, a táj a kabin.... De az emlékek most már végig kísérnek életem során.

De ne legyünk ennyire szomorúak. Hiszen vár rám a Vadnyugat :D
Még 16 csodálatos nap itt az USA-ban.
Család ne aggódj! Jelentkezem ha tudok, írok sms-t.:)

Minden jót!

Gábor

UI.:

A tábor zárásáról és az utsó élmények beszámolója csúszik :P bocsi

Legyen ennyi elég előzetesként:

Big hug!

Hali!


Először is visszanéztem hol hagytam abba, mert fogalmam sincs. ÁÁÁÁ szóval a baseball meccs a táborban. Szóval arról csak jókat tudok mondani tudok mesélni. A gyerekek biztosan nem felejtik el, mellesleg én sem. Aztán pár napra rá megtörtént, aminek meg kellett történnie. A gyerekek összecuccoltak és elhagyták a tábort. A legutóbbi szombaton mindenki ölelkezett és sírt. A staff azért, mert kedvenc kölkeik, munkatársak, barátok elmennek. A gyerekek pedig a tábort sírják vissza a haverokkal együtt.
A tábor, zárásként egy staff [személyzeti] bankettet rendezett egy meglepetéssel egybekötve.
A menü pedig rántott sajt, csípős pepperóni bundában, sajttal, sajttorta (a kedvencem jégkrémmel és eperrel :D), és a fő fogás pedig homár volt.
:D:D:D
Íme néhány kép:

A homárom Szergej ;)

Nastya az ő Bélájával és én Szergejjel

Szergej és a többiek, darabokban :P

The best boss ever! (Köszönjük Crystal) [korábbi bejegyzéseimmel ellentétben a végére jóba lettünk]

Az est betetőzéseként pedig a teljes személyzet bepattant a furgonokba és elszáguldottunk Wolfeboroba. Ott már várt minket egy bérelt 2 emeletes hajó. Este 9 felé kihajóztunk és indulhatott a buli. Lehetett táncolni lenn a bárnál és fenn a fedélzeten. Jobbnál jobb zenék és hülyülés ezerrel. Hozzáteszem  piát persze nem lehetett venni :P Ennek ellenére mindenki jól érezte magát. Otthon megszoktam, hogy jó party csak akkor lehet, hogyha van egy kis töltet az emberben. Nos ez marhára nem igaz!!!

Még éjfél előtt elbúcsúztunk James-től, aki visszament Bostonba vmi tanfolyamra és vár minket a tábor után.
Másnap a vasárnap még szomorúbbra sikeredett, mert a maradék ember is hazatért. A nap nagy része azzal telt, hogy kitakarítottuk a kabinunkat, ami már-már egy barlanghoz hasonlított. A szakadó esőben pedig átköltöztem új lakhelyemre a Wolf kabinba. Szóval Bye-bye Badger! Most minden fiú (az a maradék 9) ott lakik egy kabinba. A lányok pedig megszegve a legfőbb szabályt, beköltözhettek Brookwoodsba (ez a fiú részleg) a lány Deer Run. Szóval most mindenki egy területen lakik. Hozzáteszem tök élvezetes volt a szakadó esőben átcipelni a cuccokat a rossz kabinba. (Ugyanis közben találták ki, hogy nem a Fox hanem a Wolf lesz a mi lakhelyünk). Szerencsére Mike segített a teherautójával átcuccolni. :)

Aztán elkezdődött a hét a hétfővel. Legalábbis számomra, mert az amcsik már vasárnaptól számolják a hét első napját. Szóval reggel kilenckor meeting. Kb. 20-30 ember maradt a táborban. Szóval eléggé kiürült minden. A meeting alatt megkaptuk az instrukciókat, hogy mit kell majd csinálnunk aznap. Én egész nap konyhát és a kukákat takarítottam. Mások a temetőbe mentek (bizony itt ilyen is van). Majd meg is akarom nézni :) Mások fát pakoltak. Szóval mindenesek lettünk erre a pár napra.

"Dínót" vezetni élvezet :)

Mindent megpróbáltunk, hogy 8 órát dolgozzunk. Sajnos nem ment. 7 óra után minden kész volt. Bármennyire is szépen lassan csináltuk. Ez van. [órabérben vagyunk!]
Aztán a délután folyamán megpróbáltam szállást találni New York-ban. Jelentem sikerült :D Juhuuuuuuuuu!
Az már más tészta, hogy az egyik vezu az utsó pillanatban megfurta az egészet és utána egy másik tervet kellett kieszelnem. Így történt, hogy 2 ukrán 3 magyar fogja felfedezni New York-ot a vezuk nélkül. Bye-bye Bairon és Anthony. Ja a szállás közvetlenül a reptér mellett lesz, szóval nem sokat fogunk aludni az biztos. De legalább nem kell sokat mennem, majd a reptérre.

A hétfő este pedig egy tábortűzzel ért véget a tóparton. Kyle szerencsére segített nekünk tüzet csiholni és megsütötte a sült almáját, ami eléggé khmmm... "érdekesre" sikeredett, de mindenki szépen mosolygott hozzá. Ja és kipróbáltam a marsmallows-t. Tudjátok ez a a fehér cucc, amit az amcsik a tábortűzbe tartanak, majd megesznek.

Szóval ez. (Én keksz közé tettem és csokit olvasztottam rá) Nyamiii :D

A mai nap pedig mindenkinek Day off. Sajnos. Pedig szeretnék még pénzt keresni. Sebaj, majd holnap, holnap után :D Akkor aztán csiga lassú leszek.

A mai nap legjobbja, hogy a konyhafőnök [Ron] bejött és odahívott magához. Elmondta, hogy köszöni a munkámat és hogy mindenképp akar még találkozni velünk, mielőtt elmennénk. Továbbá nagyon örülne neki, ha visszajönnék, mert nagyon jó munkát végeztem. Hoppá ré :D Juppiiii :D:D:D
Enyhén hízott a májam.

Ja és örülök, hogy Ági épségben megérkezett Bostonba, ahol egy egész jó szállást találtam neki. Bár mint tudjátok jobban örültem volna, ha idejöhet. Sebaj. Majd a következő nyáron :D

A tábor most leginkább egy nagy családhoz hasonlít. Csodálatos környezet, szép idő, kevés ember és mindenki teszi a dolgot. Esténként filmezés, beszélgetés. Ja és a legjobb, mi nemzetköziek főzünk és csináljuk a kaját. Nincs főnökünk, miénk a konyha. Mi leltározunk és döntjük el mi legyen a menü. Mintha kis főnökök lennénk :)

A mai program temető túra :P és kabin póker. Aztán még ki tudja, talán még vízre is szálunk :D

Szép napot mindenkinek!

Gabor

UI.: Már csak 3 nap :D

Napi amcsi:

Sárga busz kipipálva :D

Vagyok

Sziasztok!


Élek, jól vagyok. Per pillanat mozgalmasak a napjaim. Szervezkedés, kuka tisztítás, meeting, takarítás, bankett, meeting stb.
Ha lesz egy kis időm beszámolok mindenről, képmelléklettel, de most irány a hostel keresés.

Üdv.:
Gábor

7....6....5....4....

Hali!


Most nézem, hogy ebben a hónapban nem igazán voltam termékeny az írást illetően. Ennek talán csak az az oka, hogy megsokszorozódtak az intézni való ügyek és emiatt háttérbe szorítottam az írást. Illetve az igazat megvallva az ember kihasználja a még rendelkezésére álló időt arra, hogy azokkal legyen, akikkel lehet már nem fog többet találkozni.

A tegnapi nap nagyon jól sikerült. A fiú banketről először azt gondoltam, hogy megint a könnyebbik végét fogják meg a srácok és azért rendeznek baseball napot, mert nem akarnak szerepelni és drámát kitalálni. Ehelyett egy tökéletesen megszervezett estét kerekítettek.
Konkrétan felépítettek egy mini stadiont a táborban. Volt itt kabalaállat, speaker, bírok, popcorn-t osztó lányok, pom-pom lányok, tűzijáték igazi show hangulat volt.

A mai nap nagy része pedig azzal telt, hogy képeslap üzeneteket gyártok a munkatársaimnak, mert a mai nap elmegy az egyik, aztán holnaptól tömegesen. Szóval ideje gondolni a búcsúra is. Szóval mindenki kap képeslapot és egy magyar érmét. Az egyik vezutól már kaptam 2 bolivaros bankot, szóval ő kap majd egy Rákóczi 500-ast kettő "c"-vel :)

Most pedig diskurálok egyet a családdal... Majd még jelentkezem.

Üdv.:
Gabs

Monster Inc.

Hali!

A mai nap fénypontja a lány bankett, és holnap utána a fiú bankett lesz. Legutóbb a lány bankett az Aranyhaj mese köré épült, a fiuké természetesen ennél akciódúsabb Karib-tenger kalózai köré. A díszlet a színdarab és a hangulat mind-mind kifogástalan volt. A mai nap a lányoké, szóval kevesebb, mint 1 óra múlva megyek vissza dolgozni. Ilyenkor a lányok (staff és a konyhai személyzet) a konyhán kimenőt kapnak és csinos ruhában visszajönnek egyet ünnepelni.
Helyettük az LDP (Leadership Development Programme) [a jövő staff személyzete, counsellorok] dolgozik. A konyha ilyenkor a feje tetejére áll, mert irányítani kell őket és segíteni, mivel nem tudják, mi hol van. Holnap viszont csak 9-re kell jönni :D
A téma pedig a Szörny Rt. lesz. Már készülnek a szörny jelmezek, mindenhol szemek hevernek az asztalon. Már a világtérkép felkerült, hogy honnan mennyi kacagás érkezett stb.

A szerződésem lejárt pár napja, így most extra lóvéért dolgozom. Amiből most 2 napot elsumákolnak és az órabér sem annyi, amennyi. De nem panaszkodom, mert tavaly még ezt sem adták meg a cseh leányzónak. :S

Kitaláltam, hogy akikkel együtt dolgoztam kapnak egy képeslapot, amire írok vmit. Illetve egy magyar "szerencse pénzt" konkrétan 1-2 forintost :P Holnap megpróbálok kitalálni miket írjak a képeslapokra.

Napi amcsi:

 A képen kérem szépen Pepperoni látható. Igen-igen, mi itthon ezt simán szaláminak hívjuk, amit a pizzára teszünk. A pepperóni pedig az a csípős zöldség, amit szintén pizzára szoktak tenni. Ha rá tudtok zoommolni, akkor láthatjátok a feliratot. Aki nem hiszi járjon utána.


A mai napot nem számítva egy hét emberek!!!! :D:D Aztán Bye-Bye Brookwoods Camp
Arra kérdésre, hogy vissza szeretnék-e jönni a válasz IGEN. Ha lesz rá lehetőségem már, hogy a viharba nem.


 Legyetek jók, hiányoztok de ne aggódjatok! Érkezem, rengeteg élménnyel és fényképpel és még hol a vége :D:D:D


Gabor

Szülinapok és köszönjük Megain [Tegyük tisztába a dolgokat itt a végén]

Hali!


Napjaim azzal telnek mostanában, hogy szervezek. Nem tudom miért de már várom, hogy elmenjek innen. Ne értsétek félre jól érzem itt magam. Csak már vágyom egy kis kiruccanásra. Egy kicsit arra, hogy magam ura legyek és ne a főnöket figyeljem vagy a napirend szerint egyek vagy ne egyek stb.
Hivatalosa is elkezdtem a visszaszámlálást. 11 nap a táborban és utána irány a vadnyugat. Az út Bostonig biztosítva. Utána még üresen tátongnak a dolgok. No busz jegy és no szállás New Yorkban. Valamiért nagyon elfoglaltak és visszaírták, hogy majd jelentkeznek. Hááát ajánlom nekik.

Ma megköszöntöttük Colbyt és tegnap Brian-t a konyha személyzetek közül. Briannek táncoltunk Douggie táncot Colbynak meg csináltunk egy személyre szabott kötényt. Amit persze Princess Sara azonnal alá akart írni, amit kínos hallgatással akadályoztunk meg. "Can I sign it?" Válasz: " .....ZZZZzzz:........"

Akkor itt és most bemutatásra kerül a Royal Family. Princess Sara, Lady Megain és Elizabeth Amy Hunt. Princess-ünk Peter (a support staff feje).

Oké tegyük rendbe a dolgokat ki kicsoda: hierarchia

Bob és Dave Strodel ők a tábor vezetői
Peter Blatchley a support staff feje
Ron and Star a kaja, ellátás vezető
CJ and Crystal a kisfőnökök a konyhán
aztán jövök én
aztán a táborozók
Szóval a kis hercegnő mindig bepofátlankodik a konyhára és teszi a szépet. Lényegében nincsen pozíciója táborban. Amolyan mindenes. Ott "segít", ahol szükség van rá. Nos kb. 1 hónappal ezelőtt mutatta meg magát először a konyhában. Igazából fogalma sincs, mi hol van, de mégis ügy viselkedik, mintha ő lenne konyha tündére. Igazából utálja mindenki. Folyamatosan ellenőrzi az internatiolokat és javítja, amit csinálunk. Nos ezek után alá akarja írni. Lady Megain-el konrétan csak az a bajom, hogy a szart keveri a táborban és az egyik legjobb fej embert szeretné magának megkaparintani, akit csak Captain Kyle-nak hívunk. [Be van lassulva, mint az állat, úgy is közlekedik, mintha el akarna aludni, böfög, fingik folyamatosan és imádja az internatiolokat, ő a mi Captain Kyle-unk, ja és imádja a hegyet megmászni és az extrém sportokat].
Elizabeth Amy Hunt: ő a legújabb tag a konyhán. Ha egymagában van a legjobb fej és sokat nevet. Amúgy a férfiakat is megszégyenítve böfög, Kyle-al versenyzik.
 Ennyit talán a királyi famílíáról.
Amit pedig Megain-nek köszönhetünk az ez:

Igen ez egy nagy rakás kidobásra szánt kaja. Ilyeneket cipelek ki tucatszámra.

 Ezt a kis aranyost kellet volna kivinnem, de kiszakadt, mert az aljára Lady M beletette a forró babot, majd elhúzta a csíkot. Amúgy rengeteg megy a veszendőbe kaja. Minden étkezés után 2-3 ilyet dobunk ki.

Ennyit mára.
Holnap elkezdem az utolsó Pizza hétfőmet JEeeeeeeeeeeee...
Amikor is 70! darab pizzát fogok felvágni. Ja és ma kiszámoltam, hogy 114 darab tepsit mostam el :D

Minden jót!

Gabs

UI.: Ja és most már biztos, hogy kapok plussz pénzt. Nem annyit amennyit gondoltam de ez is vmi.

Tekintsünk körbe

Hali!

Íme egy újabb videó, ami azt mutatja be, hogy mit látok, amikor kilépek a főházból.

Ja és örülnék neki, ha visszajeleznétek, hogy letudjátok-e játszani a videót :) Thx

Gábor

Mert az USA-ban vagyunk

Hola, Privjet, Ahoj, Hi, Sziasztok!


Gondoltam mielőtt befejezem az utolsó előtti day off-at a tábor befejeztével írok pár sort az elmúlt nap történéseiről. Az idő szalad, az emberek pedig folyamatosan csordogálnak el. Egyre több a sírás rívás és a búcsú. Szinte minden napra jut egy. Lehet, hogy már mondtam, de nagyon gyorsan elment az itt töltött idő.
 Még élénken emlékszem, amikor Pourtsmouth-ban odajött hozzánk George és megkérdezte, hogy véletlenül nem én vagyok-e Gabor Czerna [marha jó amerikai akcentussal, amelynek hatására másodpercekig csak néztem rá bambán]. Vagy, amikor az első éjszaka plusz takarót kaptam, az első munkanap, amikor azt gondoltam ezt nem élem túl. Mindennek legalább 3 féle neve volt a konyhán, én meg egyet sem tudtam belőlük :P Aztán lassan az ember belejött a dologba. Ismerősöket, barátokat szerzett lassan és elkezdett biztosabban, otthonosabban mozogni a táborban. Megszokta, hogy minden reggel amikor felkell a "Jó reggelt" mondatra nem reagálnak az emberek. (Igen ez is megesett velem az első héten, amikor bőszen köszöntöttem az embereket Sziával :D vagy Jó reggelttel :D)
Most pedig ott tartunk, hogy az utolsó napokat töltjük együtt itt a táborban. Mindenkin érződik ez. A tegnapi utolsó worship is eléggé érzelemdúsra sikeredett. Az istentisztelet után általában az emberek levonulnak egy kis meglepetés nasit, vagy jégkrémet enni. Tegnap azonban senki sem volt igazán éhes. Fenn maradtunk a Moose Hall-ban (Ez egy játéktér a gyerekeknek a főházon belül, de legtöbbször a személyzet tagjai pihennek itt.)

Moose Hall

Tovább énekeltek és szerencsére pont a kedvenc dalaimat, amiknek a refrénjét már én is tudtam fejből. Még Anton is az orosz csávó sem volt éhes, aki általában este azzal nyaggat, hogy "Go Gabor, find chicken for me" (és ezt képzeljétek el mélyről jövő, erőteljes orosz akcentussal). Előre is elnézést amiatt, hogy elkezdek nosztalgiázni, de így könnyebb nekem.
Amikor még csak ide készültem, akkor is már napokkal előtte kezdtem valahogy lelkiekben felkészíteni magam, hogy egyszer mindennek vége szakad. Most ez szerintem ez egy fokkal intenzívebb lesz.

Ennyi lelkizés után nézzük meg milyen kalandok maradnak az utolsó 13 napra.

Tegnap sikerült újra lovagolnom menni :D Most már kipróbáltam az ügetést is. Mondanom se kell a tökeim szét mentek tőle. Dia, aki egész jó bánik a lovakkal és már ugrat velük stb. tanított. Magyarul ugyanis kicsit egyszerűbb megérteni, hogy kengyel, a lábfejedet szorítsd oda a ló oldalához és egyebeket.
Minden második ütemre meg állj fel a lovon... He-he mintha az olyan egyszerű lenne :D Sebaj. Esés nélkül megúsztam és a ló sem panaszkodott a végén és végre ügettem vele :D

Aztán még aznap és másnap reggel elmentünk Kyle-al, Brian-el és Kyle-al egyet baseball-ozni. Mert úgye, nem is USA nyár az ha az ember nem próbálja ki a baseball-t.

Annak ellenére, hogy maga a játék elég unalmas, főleg ha csak 4 ember játssza egész jó volt. Főleg annak, aki először fog amcsi ütőt, labdát, kesztyűt, sisakot.
Kiderült, hogy egész jó dobó játékos (pitcher) és ütő vagyok (batter). A második alkalommal már el is találtam a labdát jó messzire beszáguldott az erdőbe :) Az elkapó (cather) nem az igazi a számomra, mert nem volt megfelelő kesztyű a számomra és kb. 3 fejjel kellene magasabbnak lennem a pozícióhoz. Ja és az ütők jelentem nem csak fából, hanem alumíniumból is készülnek és két nagyságú labda létezik a sima baseball és a softball (nagyobb).


Aztán a tegnapi nap folyamán még egy középkori, fantasy viadalt is végignézünk. A lényeg az volt, hogy a gyerekek elkészítették a counsellor-ok páncélját és fegyverét és ezzel küldték őket csatába. A gyerekek marhára élvezték a dolgot, mindenki jókat röhögött azon, ahogy gyepálták egymást.
Mi persze James-nek szurkoltunk, de sajnos ő kiesett az elején :(  (Íme egy videó, ahol James küzd a lila keresztes öltözékben)

Most búcsúzom!

Majd még jelentkezem. Ja és csak tájékoztatásul, ha szeretnétek nekem vmit küldeni ide, akkor azt még most tegyétek mert, 13 nap múlva már nem tudom merre kódorgok majd. :D

Üdv.:
Gábor

Csak úgy....

Ha nekünk high-techünk lenne...

Hali!

Vágjunk is bele a lecsóba. Mi is történtek Brookwoods háza táján mostanában, azon belül is a konyhán.

Talán kezdjük a legizgalmasabbal a KITCHEN FUN DAY-el. :D:D:D
Nos most a változatosság kedvéért CJ vitt most el bennünket és most Crystal is velünk tartott, ja és természetesen Diana is a magyar leányzó, aki egyre jobban hasonlít Lara Croft-hoz mindenféle értelemben :)

Az első úti cél a minigolf pálya volt, ahol jelentem egész jól szerepeltem. A sikeres kezdés után azonban csak a 3. helyet tudtam megszerezni, mert végére nehéz pályák jöttek. És még azt mondják, hogy  minigolf könnyű. Hááát marhára nem az. Volt olyan pálya, ahol egy malomkerékre kellet a labdát ütni, majd az átpördülve egy másik pályára vitt. Aztán volt kalózhajó pálya, vízeséses pálya és még sok más. Persze mivel mi kezdtük a legkésőbb mi is fejeztük be, a többiek meg tűkön ültek a kocsiban és dudáltak ránk, mikor mi még javában küzdöttünk.

Nem tudom hogyan és honnan ugrott a képbe Anthony, de mindenesetre ott van az ütőjével együtt.

Szorult helyzetben :)

A következő állomás bowling volt. Átmentünk egy másik városba, ahol a környék legnagyobb játékbarlangjába merészkedtünk be. Mondanom se kell marha drága volt, és mi nem nagyon akaróztunk sokat fizetni (gondolva a tábor utáni eseményekre :D). Lényegében gurítottam párat 8 $-ért. Ami átszámítva nem sok, de ha belekalkuláljuk, hogy én kb. 23 $-t kapok egy nap a munkámért, akkor már nem jó üzlet. Ráadásul a minigolf is volt vagy 7 $. Itt sokáig fej, fej mellett haladtam Colbyval (amerikai srác, sokat bowlingozik) aztán elvéreztem a hajrában. Sebaj :) A vezuknak viszont komoly gondot okozott a bowling. Csoda volt ha eltalálták a bábut. Állandóan csavarták a labdát, az meg rendre lement a pályáról.
A hangulat végig jó volt és még ház magazint is sikerült szereznem, csakhogy legyen min csámcsogni, hogy bizony bizony mennyibe kerül egy sziget itt az USA-ban :D Nos elárulom tök olcsó. Mindössze 1 millió $. Komplett pici sziget, házzal, tengerparttal, mini kikötővel. Csodálatos :D

Azt hiszem meg van az új profil képem :D

Aztán jött a para. Legalábbis, amikor CJ közölte velünk, hogy van még vmi mára. A meglepi pedig egy délutáni PAINTBALL háború volt. Na gondoltam, most is szerzek pár véraláfutást, sérülést. Na és persze így is lett. De szerencsére semmi komoly, enyhe vérzés az ujjamnál, egy nyak és comb találat, amitől most kék-lila a nyakam és a lábam. Amúgy aki még nem próbálta ez ne tántorítsa el, hogy kipróbálja, mert nagyon nagy élmény.
Jól be is öltöztem, a dzsekimet vittem és az egyik farmerom. Mondanom se kell izzadtam, mint az igás ló, de hát mindenre fel kell készülni. Ami jól is jött, mert ennyit még életemben nem vetődtem, kúsztam, másztam. Egy kibővített utánfutón utaztattak a célig, ahol a fejtágítás után el is kezdődött az első meccs.
A lényeg csak annyi volt, hogy elimináljuk a másik csapatot. A puska maga egy kicsit nehéz, és akkorát lő, hogy az első bálozókkal ki is próbáltatták, hogy ne lepődjenek meg. Nos, gondoltam ez aztán csípni fog. Háát csíp is. Az első meccset nem a mi csapatunk nyerte sajnos. Ekkor lőttek konkrétan nyakon. De ez nem vette el a kedvemet a következőtől, ahol vezényszóra rohamozni kellett. A parancs az volt, hogy amikor a játékmester kiáltja, hogy move, akkor mindenkinek el kell hagynia a fedezéket. Itt végül döntetlen lett a dolog.
Aztán a számomra legizgalmasabb. A Flag Capture formáció. A pálya közepén elhelyeznek egy zászlót, amit meg kell szerezni és visszavinni a bunkerba.

No comment...

Na persze, hogy Charlie angyalai figurát is be kellett vetni :D

Jelentem egy vékony, törékeny (kb. 50 kg vasággyal) de annál bátrabb leányzó (Köszönöm ezúton is Abigail-nek) segítségével megszereztem a zászlót és visszarohanva megnyertem a csatát a csapatomnak. Mondanom se kell hihetetlen élmény volt. Ahogy kicsinyenként közelítettük a zászlót, ahogy visszaszámoltam és közben fedezett a rohanás közben. Illetve, amikor berohansz a bunkerba és magasra tartva lengeted a győzelmi zászlót. ÁÁÁÁÁáááh :D:D:D Fenomenális :D:D:D

A következő kaland az elnök és a négy személyi testőr formáció volt. Nos ez nem sikerült jól, mert kb. 10 másodperc után úgy eltalálták a kezemet, hogy elkezdtem vérezni és így el kellett hagynom a pályát. Semmi komoly, a feltöltő helyen már el is állt a vérzés és a következő játékban már részt vehettem. Itt viszont a magyar leányzó remekelt, aki fejbe lőtte CJ-t, aki korábban katona volt. Persze dagadt a melle utána rendesen, hogy egy veteránt lenyomott.
A negyedik rész is hozott rendesen izgalmakat (bocsi, hogy ennyire részletesen mesélem, de tényleg nagy élmény volt, és az nem adná vissza [mondjuk így szóban nehéz is] ha csak annyit mondtam volna, hogy voltam egyet paintballozni. Nos, a negyedik vagy mittudom én hányadikban. Az amcsik harcoltak a nemzetköziekkel. Így a mi csapatunkban volt 2 magyar, 2 vezu, 1 ukrán, 1 cseh és CJ (remélem tudjuk, CJ a kis főnök a konyhán, szakács) mert kevesebben voltunk. El is kezdtünk rögtön hülyéskedni, hogy miért is harcolunk. Jöttek az ötletek, hogy azért, mert itt mindenki kérdezi, hogy "Hogy vagy" de senkit sem érdekel és ebből van elegünk. Én csak szimplán beordítottam, hogy zöld kártyáért megy a harc. A kiabálások és egymás melegebb éghajlatra való elküldése után elkezdődött a harc. Itt két amcsit sikerült kinyiffantanom és végén a cseh csajszi Hana, Antony az egyik vezu és én maradtunk. Szóval fényes diadalt arattunk :D

Magen és CJ a paintball hevében :)

Ekkor hangzott el az a híres mondat Dia szájából, hogy bizony bizony. Ha nekünk is high-techünk lenne, akkor mi győznénk az amcsik felett :D Nos, ki tudja? :P
Az este folyamán mindenki a maga háborús sérülését tartotta a legsúlyosabbnak, majd megegyeztünk abban, hogy oké ügyesek voltunk és nem firtattuk a sérüléseket. Egy Adam Sandler filmet néztünk meg (Grown ups, Nagy fiúk), aki nem mellesleg New Hampshire-ben lakik.

Aztán a végére hagytam azt a bizonyos habot annak a bizonyos tortának a tetején. A beköltöző show napján (mi csak így hívjuk, mert mindenki puccba vágja magát és a konyhai személyzet pedig brillírozik a finomabbnál finomabb kajákkal pl.: eper tál, folyékony csokoládéval, jégkrém, limonádé, pulyka, salátabár, gyümölcs bár stb.) Ilyenkor a gyerekeket számba veszik, a nővérkék leellenőrzik őket, úszás teszt, beiratkozás, papír munka, szülőktől sírós búcsú. Nos mi ezt már lassan 4-5. alkalommal nézzük végig. Semmi extra nem volt. Néztem ki a fejemből a mosókonyhában, mikor egy teljes család bemasírozott a mocskos edények mellé és elkezdték rám mereszteni a szemüket. Gondoltam, eltévedtek vagy mi (megesik) és szólok nekik, hogy kívül tágasabb, mert itt nem lehetnek elvileg. Ez a személyzet területe stb.
Erre az anyuka megszólal, hogy "Szia! Gábor te vagy az?" Jesszus Mária. Szent József. MAGYARUL BESZÉL :D:D:D
Kb. mintha az ötös lottó főnyereményét adták volna oda, úgy rohantam oda és egyből elkezdtem, hogy "Jesszus, magyar vagy? Mikor? Hol? Miért? Hogyan? Mennyi ideje? stb. záporoztak a kérdések. Basszus milyen kicsi a világ. És tényleg. Ha huzamosabb ideig össze vagy zárva idegen nemzetekkel, akkor úgy tudsz örülni a magyar szónak, mint majom a farkának. Teljesen felvillanyozódtam. Pont akkor Amy-vel (amcsi) és Hanával (a cseh csajszival) voltam a konyhán. Ők csak tátották a szájukat mi meg az anyukával gyors infó cserét folytattunk. Mondta, hogy már jó ideje kinn él. Férje nem tud egy mukkot se, csak pár szót. Az idősebbik fiú érti és beszéli is. A kicsit az nem annyira. Aztán azért jöttek be, mert a staff listán látta a nevem és mondta a családjának, hogy meg akar lepni. Tök rendes volt tőle. Meg viccesen hozzátette, hogy nehogy meglepődjek, amikor valaki a tányérját hozza és azt mondja, hogy "Köszönöm, vagy Szia!" :D
Rögtön segítettem is nekik a beiratkozásnál és a konyhafőnökkel is összehoztam egy találkát, mert a kicsinek ételallergiája van. A kicsit egyébként Nicholas Johnsonnak a nagyobbikat Stephen Johnsonnak hívják. Ezután be volt aranyozva a napom és olyan löketet adott, hogy simán végigdolgoztam minden fáradság nélkül. Igazán kedves volt tőlük. Azóta a gyerekek integetnek nekem ha látnak és hangos Sziával köszöntenek, ami azért furcsa itt, mert a Szia kísértetiesen hasonlít a "See ya és See you" formulához, amit az amcsik elköszönéshez használnak. :)

Most hirtelenjébe ez jutott eszembe.

 Most megyek pihenni még egy fél órát és aztán folytatom a melót :P

Üdv.:

Gaborek

Az utolsó incoming day

Hali!

Igen igen ezt is megértük, a mai napon megérkezik az utolsó turnus gyerek és 2 hét múlva érzékeny búcsút veszünk a gyerekektől.
A mai nap történései. Drága lakótársam kb. 10 percen át aludt a telefoncsörgésen, majd miután kinyomta aludt egyet. Aztán egy óra múlva megint. Erre felébresztem. Majd közli, hogy most még nem jön velem, kicsit ejtőzik. Aztán egész nap nem jött be, és nem is fog, mert megüzente, hogy beteg. Tök jó, hogy itt bemondásos alapon megy a betegség. Eddig azt, hittem, hogy el kell menni a LOON-ra és nővér majd kiír. A fenéket. Hozzáteszem a nemzetköziek közül egy sem csinálja ezt csak az amcsik. Szóval 1:0 kitartásban a javunkra.
A poén az, hogy mindenki tudja, hogy nincs komolyabb baja csak fáradt, vagy éppen nincs kedve bejönni. Ennek ellenére mindenki sajnálja és ölelgetik, hogy:"jól van, jól van" "remélem hamarosan jobban leszel stb.". Továbbá holnap sem kell bejönnie, mert  KITCHEN FUN DAY!!!! :D. Aztán meg kezdődik a másfél napos day off-ja. Szóval kivett egy 4 nap szünetet most ezzel. Azért ehhez pofa kell. Lassan már azon vagyok, hogy én is bemondom az unalmast. Nem dolgozom és kérem a pénzem.
Csak a különbség kettőnk között, hogy ő megteheti, én nem. Ő amcsi, én nem. Ennyi.

Apropó:
ha még nem mondtam volna most már tudom hol a helyem. Megjött a válasz Petertől: "Gábor, sajnálom de nem tudjuk megoldani a szállást Áginak". Csak tudnám miért nem. Szerintem konkrétan meg sem kérdezte. Csak akkor minek húzta ennyi ideig? Másfél hétig vártam mire "megkérdezte". Ha nem értenétek, akkor elmondom, hogy Ági hamarabb fejezi be a melót, mint én. És gondoltuk, ha már nincsenek itt a gyerekek 21-e után itt alhatna pár napot (ha kell fizet érte) addig, amíg én is befejezem és utána jön velünk a nagy kalandra. Nos ez most beffuccsolt. Jah és megkérdezte poénból még: "Ági itt dolgozott a múlt évben?" mondom "Nem, egy másik táborban dolgozik jelenleg". Sajnálom nem. Miért ha itt dolgozott volna, akkor igen?
Enyhén vagyok csak kiakadva azon, hogy ma is tök új emberkék ücsörögnek itt és esznek, meg a főnök lánya (Peter) ma például 1 hónap után "visszatért" a táborba egy kicsit "segíteni". Amit szabad Jupiternek, nem a szabad a kis ökörnek szindróma.
Remélem találunk azért vmi megoldást erre a helyzetre, mert 4 nap most lóg a levegőben. Crystalt a konyhán megkérdeztem,  hogy ha tud vmit szóljon és mondta, hogy utána néz. Rendes azért tőle. Ő ugyanis Wolfeboroban lakik. A közeli városban.

Arra leszek még kíváncsi, hogy ki fog majd minket 25-én este elvinni Bostonba a repcsihez. :P Szerintem senki :P


A forró nyári időben pedig íme egy kép, amikor odakinn hőség, én meg megfagyok a konyhán. Apropó ide zárta be magát Star korábban.

Hollári hóóóóóóó
Minden jót!

Gabs

A hetek múlnak a fáradtság pedig jön

Sziasztok!

Asszem ilyen sem volt még, hogy a szabadnapomon nem írtam semmit a blogba. Az ok igen egyszerű. Kemény melóval sikerült a tábor utáni kirándulásunkhoz szükséges foglalások és jegyek 3/4 részét lefoglalni.
Természetesen az oroszlánrésze rám hárult és Hanára. Valahogy, ha szervezni kell én állandóan ott vagyok. A fizetésem nagy részét már látatlanban elköltöttem, szóval khmm... ügyesen kell majd lavíroznom a pénzügyekben. Nyugi család azért még van mit ennem :)
Apropó evés. A gulyás lesz a következő, amit Diával megpróbálunk. Viszont ahhoz meg kellene, normális hús. Ez a terv.

A gyerekek nagy része ma hazamegy, a kitartóbbak maradnak és holnap érkezik az utolsó turnus. 2 hét 2 hét 2 hét. Semmi bajom nincs a táborral, de most már jó lenne egy kis semmit tevés. A meló most már tök jól megy, értek mindent, amit mondanak a konyhán. A vezukkal van egy kis problémám, mert marhára oda kell figyelnem, amikor beszélnek (ha éppen nem spanyolul).

És most következzen az útiterv: Augusztus 26-án reggel 6:00-kor Bostonból elrepülünk San Franciscoba, majd onnan szeptember 29-én este 10kor elindulunk Los Angelesbe (megpróbálok majd a buszon aludni :P), aztán szept. 1-én vissza Bostonba, majd szept. 3-án irány New York city és ott is maradok 10-ig, amikor is véget ér a nagy kalandom itt az USA-ban. Tök furcsa, hogy a blogomba már a visszautat írom. Emlékszem még, amikor az első bejegyzést csináltam. Otthon voltam és azon gondolkodtam, mi a francot fogok én ide írni. Aztán tessék lássék mégis lett belőle valami. Na ennyit a nosztalgiából.

A főnökkel (Peter, kisfőnök valójában, 1 éve van itt, a support staff irányítója) most van egy kis problémám, mert képtelen megkérdezni a feljebbvalóját, hogy Ági itt aludhat-e a tábor végeztél addig, amíg én itt befejezem a dolgaimat vagy sem. Nem tudom, hogy nem meri vagy csak elfoglalt, de én inkább az elsőre szavazok. Már tökre kínos, hogy állandóan nyaggatom. Szerintem legközelebb már csak azt, kérdezem meg tőle, hogy kihez forduljak.

Amúgy a napok leszámítva egy-két lehetőséget, amikor a kitchen staff nyomul valamerre egyhangúak, mert már mindenki a tábor utáni dolgait, terveit intézi.
Legutóbb a Tubeozást próbáltam ki egy kis motorcsónakozással egybekötve.
Képek érkeznek hamarosan, csak el kell kérnem a képeket Abigel-től.

A rövid szünetekben pedig megpróbáljuk jól érezni magunkat.

Egy újabb nevetséges játék :)

 

Kb. ennyi most megyek vissza dolgozni :P Ma kb. 4 doboznyi cheese cake-t dolgoztam fel idáig és még vár rám a mosókonyha, ahol csupa öröm az élet.

Üdv és minden jót!

Gábor

UI.: Család! Már gondolkodom a magyar kajákon :) Hamarosan kész a lista.