Boston és Worcester, érkezés a soha sem alvó városba

Báááááá, Vááááá, Hello!


Most már tényleg kezdek elszomorodni. Mindenki elmegy és itt hagy engem. A mai nap Nastya és Dasa is elment. Ágival vagyunk a hátvéd. Holnap viszont ő is elmegy és így csak ketten maradunk másfél napig.
New York és én :D Remélem jól kijövünk majd egymással ;)

A sztori az ígéretek szerint folytatódik:
Tehát egy újabb 24 órás maratoni napnak a 27 órájában az első busszal eljutottunk South Station-re a lányokkal (Nastya, Ági) Bostonban. Sajnos Hana már nem tudott velünk jönni, mert a gépe már aznap ment és nem lett volna értelme velünk jönnie James-hez. Így ő elkezdte a több, mint 10 órás! várakozását a gépére :P Az ember mikre nem képes :D
Mi pedig a vonattal elindultunk Worcester felé. A vonaton kis híja volt, hogy nem aludtunk el, de végül sikerült leszállnunk. Rendeltem egy taxi-t, ami sikeresen el is vitt minket a Worcester University-re, ahol már várt ránk Dia a parkolóban.
A problémák, már akkor kezdődtek, amikor a taxiban voltunk. Dia hívott, hogy nem a főbejáraton kéne bemennünk, mert az túl feltűnő. Na fene, mi a probléma :S
Aztán odaérkezve kiderült, hogy pár diák már elkezdte pénteken a beköltözést, amit csak vasárnap kellett volna. Ráadásul szegény James-nek is dolgoznia kellett, így nem sokat tudott velünk lenni. Az érkezés után azonnal bedőltünk az ágyba. Aztán 3-4 óra alvás után arra ébredek, hogy vki kopog. Háát egy hapsi közli velem, hogy zárat akar cserélni, mert költözik a fia. Fasza, mondtam magamban. De legalább aludtam egy kicsit. Aztán további beköltözők jöttek. Vagyis a korábbi üres kecó művelet megbukott. Így az esti pizzázás és sétálás alatt eldöntöttük, hogy másnap Bostonban alszunk egyet, mert nem akarunk problémát Jamesnek. Ráadásul anyagilag sem lett volna tuti, mert mindig vonatjegyet venni, ha beakarunk jutni Bostonba...Kicsit szarul jött ki a dolog, de egyáltalán nem neheztelek a srácra, mert igazából mindent elkövetett, hogy jól érezzük magunkat és nagyon röstellte a dolgot, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy eltervezte. Az volt a lényeg, hogy mielőtt hazamentünk volna találkozni akartunk vele.
Reggel könnyes tekintetek és nagy ölelések közepette elbúcsúztunk tőle. Persze megint a kezembe nyomott angol és török teát, hogy vigyem haza. Hozzátéve, hogy kell  még küld :D Köszi James!

Szeptember 3-án átcuccoltunk abba a hostelba, ahol korábban Ági volt. Az út alatt Jenával futottunk össze Fehéroroszországból, aki csatlakozott hozzánk a bostoni túra alatt. Vagyis Bostonra volt egy bő fél napunk. Uzsgyi venni egy napi jegyet és irány a belváros. Városi piac, királyi kápolna, bevásárló negyedek és a Harvard egyetem. Nos oda én is járnék megjegyzem. Csak az a marha sok turista idegesített. A város nagyon szép. Az új és régi épületek harmóniája jellemzi. A tömegközlekedés egyértelmű, turista barát és viszonylag kényelmes. (Kalifornia után :P)

A régi városháza és az új felhőkarcolók egymás mellett.

Praktikus bostoniak. Felfestettek a belvárosban egy vörös vonalat (egyes helyeken vörös tégla helyettesíti). A turistáknak csak ezt kell követni, és minden hova eljutnak, ami fontos.

Ilyen és ehhez hasonló ruhákban nyomták az idegenvezetők a városvezetést.

Keresd a hibát! :D

Érdekes megoldás az újrahasznosításra. Boston utcái tele voltak vele.

Harvard

Harvard

Harvard

Az este végeztével visszamentünk a hostelba, ahol közölték velünk, hogy a lányoknak át kell menni egy másik szobába. Úgyis csak 1 napot töltöttünk ott szóval nem probléma. Ráadásul fejenként 10-10 dollárt visszakaptak a csajok a kellemetlenség miatt. Másnap én meg 5 $-mert 2x adták vissza a belépőkártya letéti díját :P Szóval jól jártunk.

Reggel ingyen busz a metróhoz majd a buszállomásra, ahol kiderült, hogy nem fizethetünk készpénzzel csak kártyával a jegyért. Még szerencse, hogy Ági a kártyán tartotta a pénzt, mert akkor meg kellett volna kérni vkit, hogy fizesse ki nekünk e jegyet :S :P

Kétemeletes busszal ezután lebuszoztunk New Yorkba. 

Ott kidobtak minket a szó szoros értelmében a buszból. (Most már tudom, miért használódik el a bőrönd.)

Aztán tanakodás, hogy hogyan jutunk el Jamaica régióba, mert bizony a mi szállásunk ott van. Csomagok nagyok és nehezek, mi meg fáradtak. Ekkor jött a nagy ötlet, hogy oké legyen taxi, lesz ami lesz harmadolunk. 

Erre taxi lefékez és egy nem éppen amerikai kérdezi, hogy kell-e taxi. Mondom hogyne. Sárga taxiba beugrunk Manhattan-ben. Kérdezi, hogy mi a cím. Erre én khmm... hát azt pontosan nem tudom. Így esett, hogy elindultunk JFK [nemzetközi reptér]. A nevét tudtam a hostelnak, meg, hogy kb. hol van. A baj az volt, hogy az utca, amit tudtam az több mint 8 kilométer hosszú volt :P Drága indiai, szikh taxisofőrünk az út alatt telefonos és GPS-es segítséggel kidobott minket 50$-ért Queens-ben egy hotelnél.

Nos nem vagyok rasszista, de az ember egy kicsit furán érzi magát, ha nincsen körülötte hozzá "hasonló". Szóval bementünk és a recepción előadtam a sztorit, hogy már mi nekünk kéne szoba. Aztán laptopról mutatom a foglalóról való visszaigazolást. Erre közlik, hogy ez nem az a szállás.

Erre begördül egy kis busz és sok turistát kidob. Szerencse csillag újra ragyogott, mert a recepciós erre közli, hogy mázlink van, mert a két cég egymást segíti és most éppen ez az ő kisbuszuk, ami ingyen átvisz a mi szállásunkra.

Szegény Nastya, aki nem értett semmit ebből csak azt érzékelte, hogy a csomagját berakják egy furgonba, majd ránk csukják az ajtót és egy indiai elindul velünk a jamaicai negyedben. Akkor már konkrétan az is fejünkbe ötlött, hogy itt bizony eladják a vesénket vagy mi a fene. Az angolt törték és egymás közt egy titkos nyelvet beszéltek. Legalábbis számunkra úgy tűnt.

Aztán végül megérkeztünk a Howard Jonson nevű HOTELBA! Bezony, bezony. Most is éppen itt vagyok :)

És ez nem volt már vicc. Kicsit drágább hostel árából (gyors net, kábeltévé, korlátlan fogy. reggeli, bejárónő, légkondi, naponta beágyazás és friss törölköző, ingyen fuvar a reptérre.). Szóval királyi mondhatom. 

Igaz sokat kell utazni (1 óra) a belvárosba, de ez itt New York-ban nem számít soknak.

Folyt. köv.

Előzetes: meglepetés a szobánkban, Queens és a Jamaica régió érdekességei, I love New York :D

Üdv.:

Gábor