Egy-két történet

Sziasztok!

Mivel blogot írni újfent nem volt időm az elmúlt napokban ezért most gyorsan neki is kezdek.

Kezdjük talán a napi amcsival:

Rántotta reggelente zacskós tojásból készül, szóval az EU ne kardoskodjon a mi zacskós tejünk ellen :P

Kezdjük talán a hőstettemmel. Történt egy szürke hétköznapon, hogy drága főnökasszonyunk további pizza szószért a fagyasztóba ment. Mivel nem szándékozott hosszú időt ott eltölteni nem kapcsolta fel a villanyt. Brian, a puerto rico-i munkatársam (4 hétbe telt, mire kiderült, hogy puerto rico-ról származik, ja és perfect spanyol, amerikai) becsukta az ajtót, mert nem fért el a folyosón. Nos, eddig nem tudtuk, de most már igen, hogy a fagyasztót (freezer) igenis be lehet zárni. Így drága főnökasszonyunk benn rekedt. Én eközben nagyban vágom az ananászt (amiből már teljesen profi vagyok) és hallom, hogy vki dörömböl. Eleinte azt hittem, biztosan a gyerekek. Aztán  mikor már a segélykiáltást is kivettem, na akkor gondoltam, ennek a fele sem tréfa. benéztem a folyosóra és látom,  hogy a freezer ajtaja mozog ezerrel. Kinyitottam, és szerencsétlen főnököm benn fagyoskodott a sötétben. Majdnem a nyakamba ugrott. Nagyon megköszönte és mondta, hogy életében nem gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet vele. A férje, Ron szinte megköszönte, hogy "megmentettem" a felesége életét.

Apropó vége az első szekciónak, most tartunk a második gyerek seregnél. Ééééééés kaptunk egy csomó aranyos Thank You Kitchen Staff-os levelet, rajzot és jókívánságot. Nagyon aranyos volt tőlük, így egy kicsit elviselhetőbb is a meló, hogy látjuk a kiragasztott köszönőleveleket :)

Aztán a másik sztori.Crystal a kis főnököt most már nem szeretjük annyira. Ezen a héten kétszer is beszólt nekem. Illetve kioktatott. Nagyban dolgozom a mosókonyhán, amikor kihív a konyhába. Erre megkérdezi, hogy tettem-e a tiszta vizes kancsókat az asztalra. Mondom igen. Erre ő: " Ez nem megoldás, ha áthozom a tiszta cuccot a konyhára, akkor tegyem a helyére." Ez így oké. De a háttértörténet: 5 ember semmit nem csinált a konyhán és képtelenek voltak a helyére tenni a dolgokat. Plusz, mi a mosókonyhán a lelkünket is kitettük, mert éppen rohamoztak a gyerekek minket. El lehet képzelni, amikor közel 300 gyerek hozza  a tányérját, poharát, kanalát, villáját, kését stb. Szóval nem értem, hogy volt neki ideje és idegzete, hogy egy ilyen pitiáner dolog miatt kirángasson és fegyelmezzen. És ez nem az első volt. Pedig azt hittem, hogy tökre közvetlen meg minden. Lehet, hogy baja van, de akkor azt ne rajtam. Köszi....

Két megjegyzés már kitörölhetetlen a tábor életéből a kitchen staff-al kapcsolatban.

Az egyik, hogy a konyhai személyzet megállíthatatlan. Mi minden akadályt leküzdünk. Nálunk nem probléma, ha nincsen áram. Simán dolgozunk, akkor is és kiszolgálunk közel 400 embert. 

A másik pedig, hogy az egyik legveszélyesebb munka is a miénk. Mármint nem azért, mert hetente egyszer mindenki megégeti, leforrázza vagy éppen elvágja magát. Neeeeeeeeeeeem. Ez természetes a konyhán. Hanem az, hogy eddig 3x jött mentő a táborba és ebből 2x a kitchen staff-ért.

Ja és a legnagyobb fluktuáció is közöttünk van. Az első héten „elvesztettünk” (ráejtett egy TV-t a lábára, hozzáteszem az amcsi TV-k elég nehezek) egy tagot a konyháról. Aztán az első mentő Katie-ért jött, mert megpróbált felszállni a lóra  (PAPUCSBAN!) és megcsúszott és a hátára esett. Elvesztette az eszméletét és csak a mentősök tudtak újra magához téríteni.

A második eset pedig tegnap történt. Bairon az egyik venezuelai bicózott és neki ment a fának. Ebből az következett, hogy felnyílt az orra, oldal lehorzsolva, a lába és a keze szintén. Eszmélet elveszítve. Mentő -> kórház.

Szóval már két munkatársam is megjárta a helyi kórházat. Talán ez amiatt van, mert mi mindent megpróbálunk. Lovaglás, tube, kerékpár,  vízisí,  kajak, kenu, paintball stb. Az ukrán csajszi meg kék-lila foltokkal van teli, mintha vernék.

Ja és jelentem holnap megyek lovagolni. Ígérem minden lehetséges védőfelszerelést felveszek. Ne aggódjatok. Hiszen ismertek  :)

Végezetül elmondanám, hogy a tábor személyzetét leginkább a staff imádkozás alatt ismerheti meg.  Általában csüt. este, amikor a gyerekek kidölnek van a staff istentisztelet. Ami KÖTELEZŐ. Ilyenkor ének, beszéd, beszélgetés, zene és vmi meglepi szokott lenni. Most is kíváncsi vagyok mi lesz az.

Sokan ilyenkor nem bírnak magukkal és a vagy a áhítat, fáradtság, otthoni problémák miatt sírnak egyet. Amúgy az istentisztelet sokszor olyan, mint egy show műsor.  Az emberek esznek, isznak, földön ülnek, széken vagy éppen állnak. Beszélgetnek, hallgatnak vagy épp kimennek levegőzni. Mások két kézzel a magasban énekelnek, vagy sírnak, nevetnek egyedül, ketten, csoportosan. Fura egy élmény mondhatom, de mindenképp megkönnyebbülnek a végén.

A fizumról sajnos még semmi konkrét, de már várom a levelet minden honnan.

Vigyázzatok magatokra és minden jót!

Gábor

UI.: Egy fárasztó 12 órás!!!! nap után mire vágyik az ember? Na mire? Na jóóóó tudom, hogy mindekinek más és más jut az eszébe, de nekünk csak 1 dolog járt az eszünkbe. Csobbanni. De úgy rendesen a stégről, ruhástól meg minden. Össze is verődtünk és elszáguldottunk a Wini-hez. A tábori szabályzat szerint azonban tilos a szürkület után és vízimentő nélkül. Szerencsére a parton ücsörgött az egyik lelkipásztor és ő azt mondta megkérdezi a csónakházat, hátha van ott vki. 1-2 perc múlva vissza is tért nem hiszitek el, de két vízimentővel. Miután ügyesen megtaláltuk a kiskaput a szabálykönyvben már mehettünk is csobbantunk. Marha jó élmény volt. Főleg, hogy úgy éreztük magunkat, mint a hírességek, akiket folyamatosan testőr vigyázz. Enyhén volt csak vicces, hogy 2 vízimentő csak azért ücsörög a parton, mert mi munka után lubickolni szerettünk volna. Ezúton is köszönjük Thomas-nak és a másik srácnak, hogy rendelkezésünkre álltak.

UI2.: Most jöttem vissza vacsiról és nagyon jó volt együtt enni a gyerekekkel (day off-om van). Főleg, amikor 200 gyerek énekli, hogy Thank You Kitchen Staff We love you!!!!  :D:D:D

Extra:

Néhány kép egy amcsi ház belsejéről és külsejéről. Sajnos a partyn nem lehettem ott, mert dolgoztam :P

(Na ezek sem napszámban szerezték a ház felépítéséhez szükséges pénzt :)