Élet Altonban

Üdv Újra!


Most van egy kis időm a vacsoráig. Ma és tegnap küdöttem az elemekkel és saját magammal is.
Az elemmekkel azért, mert mert marha hideg volt itt. (Most már süt a nap :)
Másrészt falon próbáltak átdobni. Kötéllel lendültem át egy folyó (na jó csak egy patak volt :) felett majd egyensúlyoznom kellett egy rúdon szóval volt itt minden.
A fal sajnos nem ment, kék-lila foltosan, hörögve és izzadva közöltem az alattam lévőkkel, hogy bocs srácok ehhez még gyúrnom kell. Mivel csapatban voltunk eléggé rosszul érintett a dolog így mindenkitől bocsánatot kértem. Erre mi történik. Mindenki csak veregeti a hátam, mosolyog, "Jaj majdnem meg volt az" stb.
Folyamatosan mosolyognak és kérdezik, hogy vagy. Persze valójában őket sem érdekli a dolog, de legalább megkérdezik :D
Ma dokkot építettem és megmásztam a Mount Major-t. Bizony emberek hegyet másztam. Eléggé durva volt. Végig meredeken emelkedett felfelé. Sokszor már azon gondolkoztam  mit keresek én itt. Hiszen csak mosogatni jöttem.De miután közölték velem, hogy a gyerekek imádják és simán teljesítik megizmosodtam :D

A csúcson :)

Wini a tó :)

A nemzetközi csapat kiegészítve a két amcsi fiúval. Balról jobbra és fentről: Hana, én, Anastasia, Dia, Anony, Bairon, Colby, (lent), Bairon, Clay, Anton.

És igen felértem. :D

A kabinunk eléggé hideg. Póló, pulcsi, zokni, hálózsák, 2 takaró stb. (Apropó takaró. egy sztorit majd el kell mesélnem de ahhoz kell még több infó a táborról. Szóljatok rám, ha elfelejteném!!)

Egy kis hiányosságot most pótolok:
Telefonszámom:
+16032645746

De természetesen térerőm szinte sehol sincsen :P

A címem:
34 Camp Brookwoods Road
Alton, NH 03809
USA

Oké, szóval a tábor a hiedelmekkel ellentétben nem munka, ima, munka, ima. Bár a meetingek alkalmával van ima, meg minden étkezés előtt.
Elég nagy területen fekszik a tábor és ma érkezik meg a személyzet végső része is. Így most már több száz ember fog itt mászkálni. A neveket, már tanulom, de eléggé nehéz. Az nemzetközi emberekkel vagyok jóban, elsősorban.
Anastasia Ukrajnából, Hana Csehországból, Anton Oroszországból, Antony és Bairon (aki nem olasz) hanem Venezuelaiak és még a két magyar. A kabinban még két helybeli srác, akikkel együtt fogok dolgozni, jó fejek. Próbálnak minket tanítgatni angolul és viccet mesélnek, aminek a felét nem értem. Ezen felül van még egy őrült James-ünk, aki a venezuelaiakkal spanyolul beszél. Eléggé vicces, amikor a sok amcsi arra figyel fel, hogy "Carrammmbbba Carammmbbba".
Amúgy meg magyarul tanítjuk. Az eddigi repertoár.
Köszi, Szia, Étel, Ital. Na most az étel italt folyamatosan mondja. Ha kell ha nem. Ha meglát minket, akkor "ÉTEL-ITAL-ÉTEL-ITAL". Tudja, hogy mit jelent, de neki ez így jó :)

A napi programot most megkaptuk 2 hétre előre. Szóval dolgunk rendesen. Lesz még itt biblia óra, nemi erőszak megelőzés, konyhai cuccok stb.
A kaja nagyon finom, de elhízni nem hiszem, hogy fogok, legalábbis eddig. Hulla fáradt vagyok estére.
A Jet leg már a múlté. De sokszor ránézek az órára, hogy otthon mennyi az idő. Vicces, hogy otthon 21:30 és én még akkor fürödtem a Wini-ben. (Azt mondták elég ha csak így mondom, mert a kiejtésem nem az igazi a tó nevénél. Ja vagy a másik vicc. Itt mindenki Beach-nek hívja a partját :)


Fontos kérdés és kérés: drága nővérkém, küld el légyszi a számodat, mert mikor leszálltam a gépről minden kitörlődött a telefonomből és valszeg a SIM-ről is. Köszi.

Jaaaaaaaaa a sztori. Az első este, amikor hajnalban érkeztek meg a venuk (venezuelaiak, nehéz ezt leírni) marha hideg volt. Vacogtam a takaró alatt. Peter, a főnököm látta, hogy mi a helyzet és hozott nekem plusz takarót, de én ezt csak reggel vettem észre. Tök rendes volt tőle.... Ennyi....
Gondolom valami szaftosabbra vártatok :P

A képeket egy linken megosztom. Úgy megtudjátok nézni. Már kértem segítséget, hogyan tudom itt a blog felett bemutatni őket, de még eddig nem sikerült.

Nem is tudom mit hagytam ki...
Amikor tudok jelentkezem...

Hiányoztok! Minden jót!

Gábor