Most még éppen Los Angelesben vagyok a Melrose Ave. és pötyögöm eme sorokat este 23:07-kor. Eléggé fárasztó volt ez a mai nap is, de ezt már kezdem itt megszokni. Ha hazaértem majd ráérek aludni. Holnap reggelre rendeltem egy reptéri shuttel-t [reptéri transzfer]. Eléggé paráztam miatta, mert még sosem csináltam ilyet, hát még angolul. Végeredmény holnap 10:10-re a hostel előtt lesz a kisbusz :)
12:25-kor indulunk újra Milwaukee-ba majd utána Bostonba, onnan Worcesterbe. Elméletileg éjfél felé érkezünk meg James apartmanjához. Remélem nem tévedünk el, bár Dia nagyon rendesen és részletesen leírta az útvonalat. Arról nem is beszélve, hogy tiszta profi vagyok már nagy városokban való közlekedésben. Sakktábla az összes.
Képekkel most nem szolgálok, mert elég lassú a net itt is a hostelban. Amúgy marhára nem értem, hogy 21. században itt az USA-ban miért ilyen lassú a net??? Már hiányzik a 2 mbit-es letöltés Jockey :) Ami tudom elég lassú és lehet reklamálni kéne már a Diginél, de most már tényleg. :P :D
Szóval az utolsó nap San Francisoban úgy sikeredett, hogy megcsíptük a hidat, de nem kicsit. Reggel arra ébredtünk, hogy no köd és szmog. Sütött a nap, és a hőmérő higanyszála igen erősen ostromolta a 25 fokot. Na még ilyet? Talán ma nem fagyunk meg?
Aztán kimentünk a városba a Union Square egyet enni és vásárolni a környező utcákban.Én úgy voltam, vele, hogy nem költöm a pénzem, mert ruhát otthon is tudok venni :P Szóval spóroltam újfent.
Aztán mire visszaértünk a szállásra az idő csodák-csodájára nem romlott el. És mit látunk? A HIDAT!!!!
Na erre rutinosan felpattantunk a 28-as buszra. Megkérdezve a sofőrt, hogy merre megy, mert az oké, hogy a 28-as visz a hídhoz, de ugye rendszeres olvasóim tudják, hogy ez koránt sem jelenti azt, hogy oda megy, ahova mi gondoljuk. (Ennyire egy hülye mondatot :S)
Szóval igen sikerült. Futottam, ugráltam, sétáltam a Golden Gate hídon. Csodálatos képeket sikerült készítenem, melyeket otthon majd igyekszem megmutogatni mindenkinek, aki kíváncsi rá.
Aztán vásárlás az útra és vissza a szállásra, pakolás.
A szerencse nap ott kezdődött, amikor taxi-t akartunk rendelni estére a hostelhoz. Nos, nem sikerült, mert aznap egy komoly konferenciára érkeztek az emberkék és az összes taxi állomás foglalt volt. Ráadásul nekünk egy nagy taxi kellett, mert sok volt a cucc.
Erre mi történik?
Bejön egy indiai pasas és ledob néhány utast. A recepciós csaj, szerencsére ismerte és megkérdezte, hogy van-e fuvarja ezután. Nem volt neki, és nagy autóval volt :D
Jupiiii. Gyors búcsú. Aztán irány a Grey Hound busz állomás.
A taxis mikor kitett, fizetni akartam. Nem volt elég váltója, ezért vagy jó 2 $-árt engedett az árból. Asszem ez eddig 3 szerencse (fuvar, kocsi, fizetés)
Aztán bementünk lemérni a csomagokat a busz indulása előtt, mivel itt ezt is kell :S
Aztán kiderült, hogy a bőröndöm 2 fonttal több a megengedettnél. A jegykiadó nő erre legyintett egyet és mondta, hogy OOOOoo ez semmi. És nem kellett fizetnem. Szerencse no. 4.
Aztán itt még nincs vége.
Felszállva a buszra, egyszer csak Ági kiabál nekem, hogy "Gábor, Gábor figyelj ide :D Nem vagyunk egyedül itt egy magyar is :D"
ÉÉÉÉÉÉÉéééééés igen. Mert mi mindenhol tényleg ott vagyunk. Nem csak a MOL a vizeken :) [kép a korábbi bejegyzésből]
Bizony, bizony. Rajtunk kívül még Gergő utazott velünk, aki egy fontos találkozóra sietett LA-ba [Los Angeles (anya, apa)]. Megtudtuk, hogy ő is táborban dolgozott és most utazgat a tábor után.
Az út maga förtelmes volt. 6 óra a buszon és csak 1 megálló. Az ülések kényelmetlenek, megy a légkondi attól meg fázol. Horkoltak, olvastak, beszélgettek. Aztán zsibbad a lábad, hátad mindened. Asszem nem kell ecsetelnem, aki már utazott egy hosszú busz úton.
Szóval megérkezés LA-ba hajnalban. Gergő mondta, hogy majd kocsit bérel és ha elintézte, amit akar, akkor szívesen áll a rendelkezésünkre :)
Nagy nehezen aztán eljutottunk a hostelba, ahol már tudjátok újabb várakozás kezdődött. Majdnem 4 óra megint :P :(
Aztán becsekkolás és küzdés az emberi szervezettel, mert már annyira fáradt voltam, hogy mindenkivel csak kötekedtem és bunkó voltam. Aztán 1-2 óra félálom után Gergő írta, hogy kész van és ha gondoljuk jön értünk. Távolsági GPS voltam, mert neki nem volt a telóján GPS én meg a laptop előtt ülve mondtam neki, hogy merre menjen. Google Map, mert mi nagyon szeretünk.
Aztán végül is sikerült ide találnia és felvett minket.
Utána már nem maradt más, mint levadászni a hírességeket.
Folyt. köv.
Egyet azért mégis feltöltök :P
Napi feladvány: Hol készült a felvétel? :D
Üdv.:
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése