Hali!
Először is üdvözlet San Francisco-ból :D
A második dolog. Ki mondta azt, hogy San Francisco és egyben California a napsütés városa és állama. Azt most felkötném az első fára. Egyébként föciből még összehozhattam volna a dolgokat, de háát nyár van és ilyenkor kikapcsol az agyam. Szóval az a bizonyos Kalifornia-áramlat az működik itt ezerrel. Olyan köd van itt tőle és hideg, hogy konkrétan az őszi kabátomban és farmerban fáztam itt augusztus végén. Ja és konkrétan a leheletem is látszott a Golden Gate bridge mellett.
De mielőtt belekezdenék a kalandba egy kis kitérő.
Az utolsó tábori napokról. A legjobbak voltak szerintem. Alig 20 ember a táborban, minden nap más és más meló. Bár a fa cipelést nem igazán csíptem :P Azt főztünk amit akartunk és akkor amikor akartuk. Ennek örömére megörvendeztettük a tábort Diával közösen egy kis gulyás levessel. Az amcsik természetesen menekültek a bátrabbak megkóstolták és nem bánták meg. Egy nagy kondérral csináltunk, ami aztán 2 nap alatt el is fogyott.
Aztán konkrétan az utolsó nap, Nick [a vizes programokért felelt és motorcsónak vezető] átvitt minket Wolfeboroba motorcsónakkal. Khm... mondanom se kell, hogy előre ültem a cseh leányzóval. Erre a többiek neki állnak röhögni (gondoltam biztosan azért, mert mindenki azt hiszi, hogy összejöttem vele]. De nem. Nick még annyit tett a dologhoz, hogy a mai nap igazán kiváló az elől való utazáshoz. Nem kapcsoltam.
Aztán végül kiderült, hogy nem csak átruccanunk célegyenesen a városkába, hanem ha lúd legyen kövér, nekiállt parádézni a csónakkal. Az egy dolog, hogy csurom vizesek lettünk, de még ráadásul majdnem a csónakból is kiestem. Akkorákat ugratott, hogy leszállt a fejem. Mire megérkeztünk a hajam az égnek állt és úgy könnyeztem, mintha végig sírtam volna az utat. Hatalmas élmény volt, de utána konkrétan meg akartam ölni a gyereket.
Természetesen, mint a jó gyerek be is vásároltam megint a souvenir shop-ban. Este Lion King.
Másnap persze 4-ig dolgoztam a lovetta miatt, majd neki álltam pakolni. Mondanom se kell a 4 és fél óra kevésnek bizonyult, hogy bepakoljak a táskába. Össze-vissza rohangáltam, mint a fába szorult féreg.
De végül egy csomó cucc kidobásával a táskából sikerült a súly limit alá mennem.
Aztán jött a búcsú ideje, Kyle szerencsére bekocsizott a cabinokhoz, így nem kellett cipelnem az erdőn át a bőröndöm. Mindenki nagyon örült a Tata képeslapoknak és magyar érméknek. A piros-aranyból is ajándék lett végül, amit a család küldött. A szakács bejött külön elköszönni tőlünk és adott nekünk [konyhásoknak] egy-egy érmét.
Aztán miért is ne szakadó esőben a csoportos ölelés után elhagytuk a tábort. Az egyik farmeromért konkrétan a kocsiból rohantam vissza, mert a szárítógépben felejtettem. :P
Aztán át Doverbe. Ott Kyle és Anton is elköszönt tőlünk. A hab a tortán, hogy a búcsú idején a Lion King egyik betétdala a "Can you feel the love tonight" ment. Na ezt már Anton az orosz srác sem tudta feldolgozni és Kyle-al egyetemben egyre jobban siettek, mert nem szándékoztak sírni. Elég szar volt ott hagyni őket, a biztos pontot és nekivágni a bizonytalannak.
Viszont a fenébe is. Hamár egyszer itt vagyok, akkor nézzük már meg mi van a másik oldalon :D
Útvonal Dove->Boston. A reptéren már várt minket Ági (csak cirka 13-14 órát dekkolt a reptéren, tiszta Terminál). Aztán a filmekbe illő találkozás. Ági sikít és fordulok, ő rohan és dobja el a cuccot. A guruló bőrönd nekicsapódik Hana és Nastya táskájának én is kiáltok, rohanok. Snitt. Ölelés és röhögés. Na tessék, Hollywood elbújhat mellettünk. :D
Aztán kezdődött az újabb 4 és fél óra várás. Becsekkolás előtt Burger kaja aztán irány a gép.
Az amerikai biztonsági ellenőrzés nem kutya. Majdnem a gatyáig vetkőztetnek. Cipő le, pulcsi le, laptop ki a táskából, test scanner (konkrétan 15 másodpercig, nyakhoz kulcsolt kézzel állsz, amíg egy gép a bőrödig hatol és készít rólad egy képet.). Ergo minden látszik.
Továbbá tapera és csipogó gép, aztán visszaöltözhetsz.
A gép olyan fapados volt, hogy az úton erősen gondolkodtam, hogy felállok, mert az kényelmesebb, mint ülni. Piát kaptunk, kaja smafu. Érkezés 2 és fél óra repülés után Milwaukee-ba. Ez a város az Öt-tó partján, Chicago-tól északra található. Semmi extra 1 óra várás után szálltunk be a következő gépre. Amúgy itt volt szerencsém szendvicset vennem, 10 $-ért (1800 Ft), amihez járt egy mini chips és egy kis gyümölcs. Fasza.
Aztán 4 óra utazás után, repülés a Grand Canyon felett :D MEGÉRKEZTÜNK SAN FRANCISCO-ba :D
Most egy kicsit gonosz leszek és a brazil szappanoperákhoz hasonlóan a legjobb résznél hagyom abba. Ergo befejezem. Sorry :S Elfáradtam.
Holnap folytatom a beszámolót.
Most megyek alszom egyet.
Üdv:
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése