Ha nekünk high-techünk lenne...

Hali!

Vágjunk is bele a lecsóba. Mi is történtek Brookwoods háza táján mostanában, azon belül is a konyhán.

Talán kezdjük a legizgalmasabbal a KITCHEN FUN DAY-el. :D:D:D
Nos most a változatosság kedvéért CJ vitt most el bennünket és most Crystal is velünk tartott, ja és természetesen Diana is a magyar leányzó, aki egyre jobban hasonlít Lara Croft-hoz mindenféle értelemben :)

Az első úti cél a minigolf pálya volt, ahol jelentem egész jól szerepeltem. A sikeres kezdés után azonban csak a 3. helyet tudtam megszerezni, mert végére nehéz pályák jöttek. És még azt mondják, hogy  minigolf könnyű. Hááát marhára nem az. Volt olyan pálya, ahol egy malomkerékre kellet a labdát ütni, majd az átpördülve egy másik pályára vitt. Aztán volt kalózhajó pálya, vízeséses pálya és még sok más. Persze mivel mi kezdtük a legkésőbb mi is fejeztük be, a többiek meg tűkön ültek a kocsiban és dudáltak ránk, mikor mi még javában küzdöttünk.

Nem tudom hogyan és honnan ugrott a képbe Anthony, de mindenesetre ott van az ütőjével együtt.

Szorult helyzetben :)

A következő állomás bowling volt. Átmentünk egy másik városba, ahol a környék legnagyobb játékbarlangjába merészkedtünk be. Mondanom se kell marha drága volt, és mi nem nagyon akaróztunk sokat fizetni (gondolva a tábor utáni eseményekre :D). Lényegében gurítottam párat 8 $-ért. Ami átszámítva nem sok, de ha belekalkuláljuk, hogy én kb. 23 $-t kapok egy nap a munkámért, akkor már nem jó üzlet. Ráadásul a minigolf is volt vagy 7 $. Itt sokáig fej, fej mellett haladtam Colbyval (amerikai srác, sokat bowlingozik) aztán elvéreztem a hajrában. Sebaj :) A vezuknak viszont komoly gondot okozott a bowling. Csoda volt ha eltalálták a bábut. Állandóan csavarták a labdát, az meg rendre lement a pályáról.
A hangulat végig jó volt és még ház magazint is sikerült szereznem, csakhogy legyen min csámcsogni, hogy bizony bizony mennyibe kerül egy sziget itt az USA-ban :D Nos elárulom tök olcsó. Mindössze 1 millió $. Komplett pici sziget, házzal, tengerparttal, mini kikötővel. Csodálatos :D

Azt hiszem meg van az új profil képem :D

Aztán jött a para. Legalábbis, amikor CJ közölte velünk, hogy van még vmi mára. A meglepi pedig egy délutáni PAINTBALL háború volt. Na gondoltam, most is szerzek pár véraláfutást, sérülést. Na és persze így is lett. De szerencsére semmi komoly, enyhe vérzés az ujjamnál, egy nyak és comb találat, amitől most kék-lila a nyakam és a lábam. Amúgy aki még nem próbálta ez ne tántorítsa el, hogy kipróbálja, mert nagyon nagy élmény.
Jól be is öltöztem, a dzsekimet vittem és az egyik farmerom. Mondanom se kell izzadtam, mint az igás ló, de hát mindenre fel kell készülni. Ami jól is jött, mert ennyit még életemben nem vetődtem, kúsztam, másztam. Egy kibővített utánfutón utaztattak a célig, ahol a fejtágítás után el is kezdődött az első meccs.
A lényeg csak annyi volt, hogy elimináljuk a másik csapatot. A puska maga egy kicsit nehéz, és akkorát lő, hogy az első bálozókkal ki is próbáltatták, hogy ne lepődjenek meg. Nos, gondoltam ez aztán csípni fog. Háát csíp is. Az első meccset nem a mi csapatunk nyerte sajnos. Ekkor lőttek konkrétan nyakon. De ez nem vette el a kedvemet a következőtől, ahol vezényszóra rohamozni kellett. A parancs az volt, hogy amikor a játékmester kiáltja, hogy move, akkor mindenkinek el kell hagynia a fedezéket. Itt végül döntetlen lett a dolog.
Aztán a számomra legizgalmasabb. A Flag Capture formáció. A pálya közepén elhelyeznek egy zászlót, amit meg kell szerezni és visszavinni a bunkerba.

No comment...

Na persze, hogy Charlie angyalai figurát is be kellett vetni :D

Jelentem egy vékony, törékeny (kb. 50 kg vasággyal) de annál bátrabb leányzó (Köszönöm ezúton is Abigail-nek) segítségével megszereztem a zászlót és visszarohanva megnyertem a csatát a csapatomnak. Mondanom se kell hihetetlen élmény volt. Ahogy kicsinyenként közelítettük a zászlót, ahogy visszaszámoltam és közben fedezett a rohanás közben. Illetve, amikor berohansz a bunkerba és magasra tartva lengeted a győzelmi zászlót. ÁÁÁÁÁáááh :D:D:D Fenomenális :D:D:D

A következő kaland az elnök és a négy személyi testőr formáció volt. Nos ez nem sikerült jól, mert kb. 10 másodperc után úgy eltalálták a kezemet, hogy elkezdtem vérezni és így el kellett hagynom a pályát. Semmi komoly, a feltöltő helyen már el is állt a vérzés és a következő játékban már részt vehettem. Itt viszont a magyar leányzó remekelt, aki fejbe lőtte CJ-t, aki korábban katona volt. Persze dagadt a melle utána rendesen, hogy egy veteránt lenyomott.
A negyedik rész is hozott rendesen izgalmakat (bocsi, hogy ennyire részletesen mesélem, de tényleg nagy élmény volt, és az nem adná vissza [mondjuk így szóban nehéz is] ha csak annyit mondtam volna, hogy voltam egyet paintballozni. Nos, a negyedik vagy mittudom én hányadikban. Az amcsik harcoltak a nemzetköziekkel. Így a mi csapatunkban volt 2 magyar, 2 vezu, 1 ukrán, 1 cseh és CJ (remélem tudjuk, CJ a kis főnök a konyhán, szakács) mert kevesebben voltunk. El is kezdtünk rögtön hülyéskedni, hogy miért is harcolunk. Jöttek az ötletek, hogy azért, mert itt mindenki kérdezi, hogy "Hogy vagy" de senkit sem érdekel és ebből van elegünk. Én csak szimplán beordítottam, hogy zöld kártyáért megy a harc. A kiabálások és egymás melegebb éghajlatra való elküldése után elkezdődött a harc. Itt két amcsit sikerült kinyiffantanom és végén a cseh csajszi Hana, Antony az egyik vezu és én maradtunk. Szóval fényes diadalt arattunk :D

Magen és CJ a paintball hevében :)

Ekkor hangzott el az a híres mondat Dia szájából, hogy bizony bizony. Ha nekünk is high-techünk lenne, akkor mi győznénk az amcsik felett :D Nos, ki tudja? :P
Az este folyamán mindenki a maga háborús sérülését tartotta a legsúlyosabbnak, majd megegyeztünk abban, hogy oké ügyesek voltunk és nem firtattuk a sérüléseket. Egy Adam Sandler filmet néztünk meg (Grown ups, Nagy fiúk), aki nem mellesleg New Hampshire-ben lakik.

Aztán a végére hagytam azt a bizonyos habot annak a bizonyos tortának a tetején. A beköltöző show napján (mi csak így hívjuk, mert mindenki puccba vágja magát és a konyhai személyzet pedig brillírozik a finomabbnál finomabb kajákkal pl.: eper tál, folyékony csokoládéval, jégkrém, limonádé, pulyka, salátabár, gyümölcs bár stb.) Ilyenkor a gyerekeket számba veszik, a nővérkék leellenőrzik őket, úszás teszt, beiratkozás, papír munka, szülőktől sírós búcsú. Nos mi ezt már lassan 4-5. alkalommal nézzük végig. Semmi extra nem volt. Néztem ki a fejemből a mosókonyhában, mikor egy teljes család bemasírozott a mocskos edények mellé és elkezdték rám mereszteni a szemüket. Gondoltam, eltévedtek vagy mi (megesik) és szólok nekik, hogy kívül tágasabb, mert itt nem lehetnek elvileg. Ez a személyzet területe stb.
Erre az anyuka megszólal, hogy "Szia! Gábor te vagy az?" Jesszus Mária. Szent József. MAGYARUL BESZÉL :D:D:D
Kb. mintha az ötös lottó főnyereményét adták volna oda, úgy rohantam oda és egyből elkezdtem, hogy "Jesszus, magyar vagy? Mikor? Hol? Miért? Hogyan? Mennyi ideje? stb. záporoztak a kérdések. Basszus milyen kicsi a világ. És tényleg. Ha huzamosabb ideig össze vagy zárva idegen nemzetekkel, akkor úgy tudsz örülni a magyar szónak, mint majom a farkának. Teljesen felvillanyozódtam. Pont akkor Amy-vel (amcsi) és Hanával (a cseh csajszival) voltam a konyhán. Ők csak tátották a szájukat mi meg az anyukával gyors infó cserét folytattunk. Mondta, hogy már jó ideje kinn él. Férje nem tud egy mukkot se, csak pár szót. Az idősebbik fiú érti és beszéli is. A kicsit az nem annyira. Aztán azért jöttek be, mert a staff listán látta a nevem és mondta a családjának, hogy meg akar lepni. Tök rendes volt tőle. Meg viccesen hozzátette, hogy nehogy meglepődjek, amikor valaki a tányérját hozza és azt mondja, hogy "Köszönöm, vagy Szia!" :D
Rögtön segítettem is nekik a beiratkozásnál és a konyhafőnökkel is összehoztam egy találkát, mert a kicsinek ételallergiája van. A kicsit egyébként Nicholas Johnsonnak a nagyobbikat Stephen Johnsonnak hívják. Ezután be volt aranyozva a napom és olyan löketet adott, hogy simán végigdolgoztam minden fáradság nélkül. Igazán kedves volt tőlük. Azóta a gyerekek integetnek nekem ha látnak és hangos Sziával köszöntenek, ami azért furcsa itt, mert a Szia kísértetiesen hasonlít a "See ya és See you" formulához, amit az amcsik elköszönéshez használnak. :)

Most hirtelenjébe ez jutott eszembe.

 Most megyek pihenni még egy fél órát és aztán folytatom a melót :P

Üdv.:

Gaborek